Engem totálisan lenyűgözött Fassbender kendőzetlen alakítása. Nem semmi, milyen átéléssel hozta le a már totál beteges szexfüggőt, aki mindenféle szégyenérzet nélkül teret ad a szexualitás végtelen módjainak, azok kipróbálásának, megélésének. Bár New York gyors, érzelemmentes forgatagának nemcsak életfelfogása, munkamorálja ilyen, hanem a függőségek netovábbja is, és ebbe a szexuális élet is beletartozik. Míg egy kertvárosban a nyugalom a jelkép, családdal, házassággal, addig a nyüzsgő város pezsgő, "letargiás", érzelemmentes, sok esetben nagyon beteges és veszélyes. Na, már most Brandon is ehhez a "kaszthoz" tartozik, bár fene se tudja, mikor és miért lett az, aki, ami(?). A szégyentelen, bár jó cím, de még inkább adu ász lett volna csak simán "Az ösztön" is, hiszen az emberben lévő állatiasság megnyilvánulása, saját önös kielégülése, a másokkal szembeni (nők, vagy néha férfiak) érzelemmentes hidegen hagyása a cél. Itt nem létezik, nem is létezhet tartósság bármely kapcsolati kezdeményezéshez, hiszen az a fránya beteges hajlam stoptáblát mutat a cenzorokban, így teljesen felesleges a próbálkozás, mert hamar elbukik a benne résztvevő. A kékes színhatás tökéletesen jól adja azt a hideg érzetet a néző számára, amilyen maga a főszereplő életérzése. Semmi kedvesség, érzelem, csak a rideg valami, ami hajtja, csak hajtja előre egy újabb orgazmusért. Persze hullámokban, de csak apró szeletke az életéből az emberség, érzelem... értem ezt a családjára, ezen belül a húgára, de ez is csak akkor fellelhető, amikor beüt a krach, és utána minden megy tovább, a saját kis medrében folydogálva, míg világ(a) a világ(a)... szégyentelen módra kapcsolva.
Engem totálisan lenyűgözött Fassbender kendőzetlen alakítása. Nem semmi, milyen átéléssel hozta le a már totál beteges szexfüggőt, aki mindenféle szégyenérzet nélkül teret ad a szexualitás végtelen módjainak, azok kipróbálásának, megélésének. Bár New York gyors, érzelemmentes forgatagának nemcsak életfelfogása, munkamorálja ilyen, hanem a függőségek netovábbja is, és ebbe a szexuális élet is beletartozik. Míg egy kertvárosban a nyugalom a jelkép, családdal, házassággal, addig a nyüzsgő város pezsgő, "letargiás", érzelemmentes, sok esetben nagyon beteges és veszélyes. Na, már most Brandon is ehhez a "kaszthoz" tartozik, bár fene se tudja, mikor és miért lett az, aki, ami(?). A szégyentelen, bár jó cím, de még inkább adu ász lett volna csak simán "Az ösztön" is, hiszen az emberben lévő állatiasság megnyilvánulása, saját önös kielégülése, a másokkal szembeni (nők, vagy néha férfiak) érzelemmentes hidegen hagyása a cél. Itt nem létezik, nem is létezhet tartósság bármely kapcsolati kezdeményezéshez, hiszen az a fránya beteges hajlam stoptáblát mutat a cenzorokban, így teljesen felesleges a próbálkozás, mert hamar elbukik a benne résztvevő. A kékes színhatás tökéletesen jól adja azt a hideg érzetet a néző számára, amilyen maga a főszereplő életérzése. Semmi kedvesség, érzelem, csak a rideg valami, ami hajtja, csak hajtja előre egy újabb orgazmusért. Persze hullámokban, de csak apró szeletke az életéből az emberség, érzelem... értem ezt a családjára, ezen belül a húgára, de ez is csak akkor fellelhető, amikor beüt a krach, és utána minden megy tovább, a saját kis medrében folydogálva, míg világ(a) a világ(a)... szégyentelen módra kapcsolva.