Ha egy bohóc előbújik a kukoricásból, az vagy egy Stephen King-regény… vagy egy szórakoztató, de kissé butácska slasher-vígjáték. A Clown in a Cornfield az utóbbi, de nem bánjuk. Ez a film nem akarja megváltani a világot – inkább elénk dob pár véres jelenetet, pár klasszikus horrorutalást, és hagyja, hogy sodródjunk a B-kategóriás örömökkel. A hangulat creepy, a brutalitás nem finomkodik, a történet pedig pont annyira kaotikus, amennyire egy kukoricásból támadó bohóctól elvárnánk. Az igazi meglepetés viszont az, hogy van benne egy kis agyalásra is lehetőség: ki a gyilkos, miért történik mindez, és vajon kinek az agyából pattant ki ez az egész abszurd rémálom? Bár a történet helyenként bugyután billeg, a végső megoldás egész korrekt csavart hoz – még ha nem is állítja feje tetejére a műfajt.
Dicséret illeti a látványt, a képi világ hatásosan kelt feszkót, a slasher jelenetek jól koreografáltak, és bár a karakterek inkább típusok, mint személyek, a színészek jól ráéreztek a játékra. A klasszikus horrorfilmekre tett utalások igazi kis kikacsintások a műfaj szerelmeseinek – érezni, hogy a készítők tisztelik a gyökereket, és nem akarják kifigurázni azt, amit maguk is szeretnek. Ez nem egy Get Out, nem is egy Sikoly, inkább egy színes, véres limonádé, ami egy nyári estén pont elég – egyszer nézhető, de annak korrekt. Ha nem zavar, hogy a kukoricásban nemcsak vér fröccsen, de néha az IQ is megpihen egy percre… akkor simán szórakoztatni fog.
Ha egy bohóc előbújik a kukoricásból, az vagy egy Stephen King-regény… vagy egy szórakoztató, de kissé butácska slasher-vígjáték. A Clown in a Cornfield az utóbbi, de nem bánjuk. Ez a film nem akarja megváltani a világot – inkább elénk dob pár véres jelenetet, pár klasszikus horrorutalást, és hagyja, hogy sodródjunk a B-kategóriás örömökkel. A hangulat creepy, a brutalitás nem finomkodik, a történet pedig pont annyira kaotikus, amennyire egy kukoricásból támadó bohóctól elvárnánk. Az igazi meglepetés viszont az, hogy van benne egy kis agyalásra is lehetőség: ki a gyilkos, miért történik mindez, és vajon kinek az agyából pattant ki ez az egész abszurd rémálom? Bár a történet helyenként bugyután billeg, a végső megoldás egész korrekt csavart hoz – még ha nem is állítja feje tetejére a műfajt. Dicséret illeti a látványt, a képi világ hatásosan kelt feszkót, a slasher jelenetek jól koreografáltak, és bár a karakterek inkább típusok, mint személyek, a színészek jól ráéreztek a játékra. A klasszikus horrorfilmekre tett utalások igazi kis kikacsintások a műfaj szerelmeseinek – érezni, hogy a készítők tisztelik a gyökereket, és nem akarják kifigurázni azt, amit maguk is szeretnek. Ez nem egy Get Out, nem is egy Sikoly, inkább egy színes, véres limonádé, ami egy nyári estén pont elég – egyszer nézhető, de annak korrekt. Ha nem zavar, hogy a kukoricásban nemcsak vér fröccsen, de néha az IQ is megpihen egy percre… akkor simán szórakoztatni fog.