Damian McCarthy filmjeit eddig nem nagyon tudtam hova tenni, a Caveat bitang gyenge próbálkozás volt, az Oddity is számomra felejthetőre sikeredett, de a Hokum című alkotásával végre valami emlékezeteset tett le az asztalra. A rendezőnek immár igen kifinomult és felismerhető stílusa forrott ki. Egyedi megközelítése például a horrorvonal némileg háttérbe szorítása a cselekmény és a karakterközpontúság javára: ebben a filmben az Adam Scott által alakított főhős inkább találta magát egy szabadulószobában, semmint egy kísértetjárta, horrorisztikus helyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a film ne lenne ijesztő; McCarthy nagyon ügyesen ráérzett arra, hol és mikor kell eljátszani egy-egy jumpscare-t, hogy ne csak ráhozza a nézőre a frászt, hanem a történetet magát is vigye előre.
Damian McCarthy filmjeit eddig nem nagyon tudtam hova tenni, a Caveat bitang gyenge próbálkozás volt, az Oddity is számomra felejthetőre sikeredett, de a Hokum című alkotásával végre valami emlékezeteset tett le az asztalra. A rendezőnek immár igen kifinomult és felismerhető stílusa forrott ki. Egyedi megközelítése például a horrorvonal némileg háttérbe szorítása a cselekmény és a karakterközpontúság javára: ebben a filmben az Adam Scott által alakított főhős inkább találta magát egy szabadulószobában, semmint egy kísértetjárta, horrorisztikus helyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a film ne lenne ijesztő; McCarthy nagyon ügyesen ráérzett arra, hol és mikor kell eljátszani egy-egy jumpscare-t, hogy ne csak ráhozza a nézőre a frászt, hanem a történetet magát is vigye előre.