Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy egy kutya szemszögéből mutatták be a 6. érzéket, ami erősen rájuk jellemző. Megjegyezvén: nem csak a kutyákra, hanem a kisgyerekekre is... Bevallom, annak idején volt "váltásban" két kutyusom, akik jópárszor rám hozták a parát, amikor hosszasan el-elbambultak, kizökkenthetetlenül, főleg szobasarkokba, és persze mikor... általában az éjszaka kellős közepén. Pedig abban a lakásban semmi olyan nem történt, ugyanis a megépítést befejezően friss lakosok voltunk 35 évig... szóval érdekes. Nah, de visszatérve az alkotásra, szerintem ez egy pofonegyszerű történet volt egy elátkozott házról, ami több generációt tett a sírba fiatalon... valami identitás által. De nem spoilerezek többet, ezt látni, megérteni kell.
Természetesen ez nem mindenki ingerküszöbének vagy ízlésvilágának lesz tetszetős, de nekem 10/10. Az első perctől kezdve a legutolsóig lekötött, folyamatos feszültségben tartva a képernyő előtt. Izgalmas volt, hogy arcokat nem, vagy épphogy csak mutatván, nagy százalékban a kutyára összpontosít folyvást a kamera, de ez is a lényeg, nem az ember. A látványvilág remek, a hanghatások tökéletes beillesztése kerek egészként. Volt egy többször elhangzó hanghatás, ami olybá ismerősen csengett valahonnan, aztán beugrott: az Interjú a vámpírral filmben, amikor is, ha jól emlékszem, Lestatot megérezvén Louis bemegy ama bizonyos elhagyatott házba... nah, ott volt ez a "hangeffekt"... szerintem.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy egy kutya szemszögéből mutatták be a 6. érzéket, ami erősen rájuk jellemző. Megjegyezvén: nem csak a kutyákra, hanem a kisgyerekekre is... Bevallom, annak idején volt "váltásban" két kutyusom, akik jópárszor rám hozták a parát, amikor hosszasan el-elbambultak, kizökkenthetetlenül, főleg szobasarkokba, és persze mikor... általában az éjszaka kellős közepén. Pedig abban a lakásban semmi olyan nem történt, ugyanis a megépítést befejezően friss lakosok voltunk 35 évig... szóval érdekes. Nah, de visszatérve az alkotásra, szerintem ez egy pofonegyszerű történet volt egy elátkozott házról, ami több generációt tett a sírba fiatalon... valami identitás által. De nem spoilerezek többet, ezt látni, megérteni kell. Természetesen ez nem mindenki ingerküszöbének vagy ízlésvilágának lesz tetszetős, de nekem 10/10. Az első perctől kezdve a legutolsóig lekötött, folyamatos feszültségben tartva a képernyő előtt. Izgalmas volt, hogy arcokat nem, vagy épphogy csak mutatván, nagy százalékban a kutyára összpontosít folyvást a kamera, de ez is a lényeg, nem az ember. A látványvilág remek, a hanghatások tökéletes beillesztése kerek egészként. Volt egy többször elhangzó hanghatás, ami olybá ismerősen csengett valahonnan, aztán beugrott: az Interjú a vámpírral filmben, amikor is, ha jól emlékszem, Lestatot megérezvén Louis bemegy ama bizonyos elhagyatott házba... nah, ott volt ez a "hangeffekt"... szerintem.