Nem ismertem a játékot előtte, csak a film kapcsán néztem utána, hogy valóban mennyire szépen lekövették az ottani megjelenést és hangulatot. Ez egyáltalán nem mainstream film, és nem is a sokkolás a legfőbb eszköze. Az a fajta, amikor látod, hogy egyre jobban csúszik szét a főszereplő, mert lebontja az ép elméjét a végtelen ciklikusság és a kilátástalanság. Éppen emiatt ezt én jobban szerettem volna, ha mélyebben beleszövik, mert szerintem ez lehetett volna az igazi erőssége. A végén viszont megláttam a főszereplő srác tekintetében azt a sztoikus belenyugvást, amit a helyzet felismerése megérdemelt, amiért viszont jár a pacsi.
Nem ismertem a játékot előtte, csak a film kapcsán néztem utána, hogy valóban mennyire szépen lekövették az ottani megjelenést és hangulatot. Ez egyáltalán nem mainstream film, és nem is a sokkolás a legfőbb eszköze. Az a fajta, amikor látod, hogy egyre jobban csúszik szét a főszereplő, mert lebontja az ép elméjét a végtelen ciklikusság és a kilátástalanság. Éppen emiatt ezt én jobban szerettem volna, ha mélyebben beleszövik, mert szerintem ez lehetett volna az igazi erőssége. A végén viszont megláttam a főszereplő srác tekintetében azt a sztoikus belenyugvást, amit a helyzet felismerése megérdemelt, amiért viszont jár a pacsi.