A 2025-ös Doux Jésus (itthon Apáca a városban) egy klasszikus alaphelyzetre építő francia vígjáték, amely a szakrális nyugalom és a lüktető metropolisz ütköztetéséből nyeri humorát. A történet elején megismerjük Marie nővért, aki évtizedek óta a kolostor vastag falai mögött éli mindennapjait, szinte teljesen bezárva a csendbe és az áhítatba. Számára az, hogy valaki a külvilágtól elzárva tölti az idejét, nem büntetés, hanem a lelki üdvösség útja. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor egy örökösödési ügy miatt kénytelen elhagyni a rendházat, és fejest ugrani a párizsi forgatagba. Hősünk alaposan meglepődik, amikor szembesül vele, mit is jelent a modern lét és életvitel: az okostelefonok bűvölete, a rollerek káosza és a kávéházi influenszerek világa számára maga a megtestesült zűrzavar. Ahogy haladunk előre a cselekményben, a néző nevetve ráeszmél, hogy bár a technológia változik, az emberi esendőség és a szeretetvágy örök marad. A film minden ízében vicces, de nem a harsány fajtából; inkább amolyan könnyed nyári limonádé, ami nem akarja megváltani a világot, csak szórakoztatni. Bár a fordulatok néhol kiszámíthatóak, a főszereplő játéka kárpótol minket a sablonokért. Összességében egy kellemes vasárnap délutáni kikapcsolódás, amire az ember elégedetten bólint, így egynek nem volt rossz, sőt, néha még a szívünket is megmelengette. Nálam 5/4 csillag
A 2025-ös Doux Jésus (itthon Apáca a városban) egy klasszikus alaphelyzetre építő francia vígjáték, amely a szakrális nyugalom és a lüktető metropolisz ütköztetéséből nyeri humorát. A történet elején megismerjük Marie nővért, aki évtizedek óta a kolostor vastag falai mögött éli mindennapjait, szinte teljesen bezárva a csendbe és az áhítatba. Számára az, hogy valaki a külvilágtól elzárva tölti az idejét, nem büntetés, hanem a lelki üdvösség útja. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor egy örökösödési ügy miatt kénytelen elhagyni a rendházat, és fejest ugrani a párizsi forgatagba. Hősünk alaposan meglepődik, amikor szembesül vele, mit is jelent a modern lét és életvitel: az okostelefonok bűvölete, a rollerek káosza és a kávéházi influenszerek világa számára maga a megtestesült zűrzavar. Ahogy haladunk előre a cselekményben, a néző nevetve ráeszmél, hogy bár a technológia változik, az emberi esendőség és a szeretetvágy örök marad. A film minden ízében vicces, de nem a harsány fajtából; inkább amolyan könnyed nyári limonádé, ami nem akarja megváltani a világot, csak szórakoztatni. Bár a fordulatok néhol kiszámíthatóak, a főszereplő játéka kárpótol minket a sablonokért. Összességében egy kellemes vasárnap délutáni kikapcsolódás, amire az ember elégedetten bólint, így egynek nem volt rossz, sőt, néha még a szívünket is megmelengette. Nálam 5/4 csillag