Alain Delon kevésbé jó filmjei közé tartozik. A „francia Hitchcock”-nak elnevezett Jacques Deray előzőleg már forgatott a francia sztárral, sőt a korszak két legnagyobbjával is („Borsalino” – együtt Delon és Belmondo!), de ez a film eléggé elmarad az említett színvonalától. Delon egy jól menő ügyvédet játszik, aki egy éjszakai hosszú beszélgetés alatt kideríti a tragikus igazságot. Olyan vagyok, mint Hasek híres hőse, Svejk, mert nekem is mindig egy újabb történet – esetemben film – jut az eszembe, még pedig az 1996-os „Legbelső félelem”. Igaz, hogy a kettőt nem lehet egy napon említeni az utóbbi javára. Bizonyos mozzanatok azonban azonosak. A tárgyalt film a sok között elment, ugyan mély nyomot nem hagyott bennem.
Alain Delon kevésbé jó filmjei közé tartozik. A „francia Hitchcock”-nak elnevezett Jacques Deray előzőleg már forgatott a francia sztárral, sőt a korszak két legnagyobbjával is („Borsalino” – együtt Delon és Belmondo!), de ez a film eléggé elmarad az említett színvonalától. Delon egy jól menő ügyvédet játszik, aki egy éjszakai hosszú beszélgetés alatt kideríti a tragikus igazságot. Olyan vagyok, mint Hasek híres hőse, Svejk, mert nekem is mindig egy újabb történet – esetemben film – jut az eszembe, még pedig az 1996-os „Legbelső félelem”. Igaz, hogy a kettőt nem lehet egy napon említeni az utóbbi javára. Bizonyos mozzanatok azonban azonosak. A tárgyalt film a sok között elment, ugyan mély nyomot nem hagyott bennem.