Sokáig kellett várni rá, de végül csak eljött. Az első kérdés, hogy vajon beváltotta-e a rajongók hatalmas elvárásait, lévén a Star Wars a 20. sz. 2 felének és jelenkorunknak talán legnagyobb popkulturális jelensége.
A pohár félig tele van, vagy félig üres, attól függ, honnan nézzük. A film ugyanis szerintem kétféleképpen interpretálható. Nézhető az „egyszeri” rajongó, vagy filmnéző szemével, aki bizsergető érzésekkel gazdagodik a film alatt, mert az alapvetően igenis jó, szerethető, élvezhető, visszaadja a klasszikus trilógia élményvilágát, mind képekben, mind hangulatban erősen megközelíti annak legjobb részeit. J.J. Abrams rendező láthatóan nagy szeretettel és odafigyeléssel készítette el a művét, elsődleges fontosságú volt számára, hogy hű legyen a forrásanyaghoz.
„SW feeling” kipipálva. Nézhető azonban kritikusi szemmel is és itt jön elő az a fura és érthetetlen (nem..igazából értem persze) tendencia számomra a média részéről. Hivatalos kritikusként (mivel ezért fizetnek, vagy olvasnak) tényszerűnek és lényegre törőnek kell lenni és ezt figyelembe véve számomra a premier utáni sajtóvisszhang szinte kritika nélküli csodálata, hogy finom legyek megdöbbentő. Ha nagyon szigorúak vagyunk, a részükről megvalósul „az írástudók árulása” az olvasók felé, mert a hype, amit a film köré kerítettek, a szinte makulátlan dicshimnuszok túlzóak és sajnos a valóságnak is csak részben felelnek meg. Mert „innen” nézve a SW:FA korántsem hibátlan mű. Kezdve azzal, hogy szerkezetileg rosszul strukturált. Túl tömény és túlzsúfolt, rengeteg esemény és cselekmény történik, miközben a főszereplők motivációi sokszor kidolgozatlanok. Miért hasonul meg Finn? Miért fordul szembe Kylo Ren a Jedikkel és Lukkal és miért olyan, mint egy hisztis kisgyerek, aki nem kapta meg a legújabb játékot? Adam Driver szerintem kifejezetten rossz casting volt... de mentségére legyen mondva, hogy a karaktere sincs igazán jól megírva. Kicsoda Snoke? Hogy került elő? Remélhetőleg sok ilyen jellegű kérdésre a folytatások választ adnak majd. Korábban írtam, hogy Abrams hű volt az eredetihez, ami nagyon szép, de egyszerre kicsit bajos is, mert lehetett volna bátrabb és elszakadhatott volna, a „gonoszok újabb bolygómegsemmisítő csodafegyvert építenek, aminek előbb a pajzsát kell kiiktatni, aztán a fegyver is megsemmisíthető” sztoritól. Elég lett volna az amúgy rengeteg, csodálatos utalás a karakterekkel, bolygókkal, űrhajókkal, kikacsintásokkal, nem kellett volna a cselekményben ennyire „utánozni” az elődö(ke)t. De, ha már így alakult, a film zsúfoltságának az sem kedvez, hogy a nagy fegyver elleni harcot beleszuszakolták a film végére, ami így kissé elnagyolt és túl egyszerű lesz. Jobban díjaztam volna, ha kapunk kicsit több karakterelőzményt és a nagy csatát pedig a következő részben. Dicsérni kell azonban az alkotókat, hogy meg mertek húzni 1-2 olyan lépést (főleg egy igazán jelentőset), ami az eseményeket szépen árnyalja, jól áll a filmnek. (Tegyük hozzá, hogy a jelenetsor elejétől azért „vásott szemű” filmnézőknek erősen kiszámítható.) Amit még felrónék (bár ez talán személyes) az Carrie Fisher. Saját öreganyját idézi az agyonbotoxolt arcával, a színészet már nem igazán megy... én a jövőben őt a folytatásokban biztos mellőzném. Olybá tűnhet a viszonylag sok, negatívabb kritika után, hogy nem szerettem a filmet, nem tetszett, de azért ez messze nincs így. Szerencsére én megtehettem, hogy nem kritikusként állok hozzá, elmerülhettem egyszeri nézőként, rajongóként a fantasztikumában, amire összességében megérte várni, mert minden hibája ellenére tele van sok-sok csodálatos starwarsos jelenettel, remek poénokkal és fantasztikus, lélegző látványvilággal. Jó volt újra egy messzi, messzi galaxisban.
73 Star Wars - Az ébredő Erő (2015)
Több mint három évtizeddel a második Halálcsillag megsemmisítése után a Galaktikus Birodalom nyomába lépő Első Rend tervet eszel ki a hatalom megszerzésére és az Új... több»
