Nem véletlen terjedt el a filmből a „gaslighting” (manipuláció, az épelméjűség iránti kétség felébresztése) kifejezés. Ebben az időszakban virágkorukat élték ezek a „ne bízz a férjedben” típusú filmek, de szerintem ez mindegyik közül kiemelkedik.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Azért néztem meg, mert a pszichológia egy ideje nagyon szívesen hivatkozik az ebből a filmből kölcsönzött gázlángozás jelenségére. Na, végül nem a gázláng nagysága körül forgott a cselekmény, de volt gázlángozás bőven, sőt, eleinte némi kenyérmorzsázás is előfordult (újabb pszichológiai fogalom). Mai szemmel kicsit szájbarágós, kicsit poros, de el tudom képzelni, hogy annak idején totál kikészültek a nézők az izgalomtól, Ingrid Bergman meg közben folyamatosan dobogtatta a férfinézők szívét. Apró érdekesség: a film egy 1940-ben készült angol filmnek a remake-je – hát, nem semmi, hogy Hollywoodban már akkor is szokás volt európai filmeket remake-elni. Ja, mellesleg a filmleírás az adatlapon erősen spoileres (még jó, hogy nem olvastam el a megnézése előtt).