Never Said Goodbye

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez az egyik legszebb, legkedvesebb "sírós" filmem, ha szomorú vagyok, csak előveszem, és jól kisírom magam, elejétől végéig potyognak a könnyeim, és utána megkönnyebbülök. Többször meg kell nézni. Először nem értettem, és nagyon haragudtam a főszerep... Többlő srácra, hogy milyen bunkó. Aztán, persze, mindenre fény derül. Sokszor feldolgozott történet, de mégse válik unalmassá, nem veszíti el a szépségét. A főszereplő leányzót (Zhou Dongyu) nem igazán kedveljük, de nem is az a cél, azt hiszem, a gyász folyamatát akarja bemutatni az ő érzésein keresztül a film, és hát közben nemigen érezhetjük jól magunkat. Nagyon megindító, amikor a riadtsága, a fájdalma végül utat tör, és artikulátlan hangokat ad ki magából. Megható a macis jelenet és falra rajzolás is, szívhez szóló, de nem válik giccsessé. A film nem válaszokat közvetít, hogy mi miért történik, inkább csak érzéseket, hangulatokat. A sok szomorúságot oldja az iskolai vidám táncjelenet, ami azóta is a kedvencem. A záró dal gyönyörű. (For a While) Lee Joon Gi remekül alakít, természetes a kínai kiejtése, de mégis egyedi. Ez talán nem annyira ismert filmje, de mindenképpen ajánlom megtekintésre. Sírós nézőknek sok zsebkendővel!