A bankrablás

Érdekes film volt. Az atmoszférája remek, a főszereplő rendőrt korrektül mutatta be először a rendszerváltás áldozatának, miközben menet közben azért kiderült, hogy volt miért félreállítani őt az új undokoknak. A forgatókönyvvel kapcsolatban annyi negatív észrevételem volna, hogy túl gyorsan kiderül, ki a tettes, és irreális erőfeszítéseket tett a rendező, hogy megsajnáljam őt. Nem sikerült. Ahhoz túl sokat gyilkolt...

A krimikben az a jó, hogy ha jól meg vannak írva, a világ minden táján képesek bűvöletbe ejteni a nézőt a részleteivel, az izgalmaival. A „Bankrablás” egy részben igaz történet alapján íródott, amikor is az 1990-es években három alkalmazott és egy biztonsági őr hidegvérű gyilkosai után nyomoz a rendőrség. Az ügy felderítésére felkérnek egy volt, ám magasan képzett biztonsági ügynököt, és máris indulhat a játék a tettes(ek) után. A bűnügyi történet kibontását egy régimódi krimistílus köntösébe bújtatják az alkotók. Aprólékos, mélyreható szimatolások, lassú és homályos nyomozás – ami viszont nekem nem ment át az unalmas kategóriába, de a villámkrimikhez szokott, fáradtabb szemnek hosszú lehet a történetmesélés. A kevés fénnyel ábrázolt sötét, komor világ fáradalmas lehet, a monoton film nem való mindenkinek, csak krimi ínyencek fogyasszák. Tetszett a színészi játék, a karakterek is jól kitaláltak, és az aktuálisan felbukkanó lengyel politikai környezet is jól beépül. Léteznek ennél lényegesen jobb krimik, ami nem csoda, hiszen a választék óriási. Itt minden szükséges krimielem a helyén van, régimódisága miatt azonban ritkán kockáztat a forgatókönyvíró. Ennek ellenére nem sajnáltam a rászánt két órámat, végig lekötött, és a kevésbé izgalmas jelenetek közben is igényelte a figyelmet.

Lengyel krimi-dráma, amely a 90-es évek eleji Kelet-Európa bizonytalan, rendszerváltás utáni korszakába helyez egy megtörtént bankrablási nyomozást. A film régimódi bűnügyi stílussal, sötét képi világgal és lassan építkező, alaposan kidolgozott nyomo... Többzati szállal dolgozik, miközben érezhetően igyekszik átadni az akkori társadalmi-gazdasági légkört. A cselekmény feszült, helyenként lassú, és az aprólékos részletek kedvelőinek szól, azonban a szokásos heist-mozik tempójához szokottaknak talán túl egyhangú vagy monotonnak tűnhet. A karakterek hitelesek: az elbocsátott, tapasztalt rendőr és a fiatal nyomozó dinamikája adja a film emberi oldalát, miközben a színészi játék, különösen Olaf Lubaszenko alakítása, erős jelenléttel tölti meg a történetet. A forgatókönyv stabil, kevés meglepetést tartalmaz, inkább a klasszikus, komor krimik hangulatát idézi, a rendezés főleg a lengyel valóság beemelésében, a feszültség és a politikai háttér érzékeltetésében erős. Objektíven a film hiánytalanul hozza a műfaj kötelező elemeit, de nem vállal sok kockázatot, szubjektíven pedig azoknak ad többet, akik szeretik a részletgazdag, melankolikus európai krimit, kevésbé ajánlott az izgalmas fordulatokra vagy látványos akciókra vágyóknak. Célközönsége a klasszikus bűnügyi történetek, realista krimik értői, illetve akik szívesen elmerülnek a régió múltjának árnyalt ábrázolásában. A bankrablás nem hibátlan, néhol valóban túlnyújtott, de atmoszférája, karakterei, és a korhű, komor hangulata miatt megragadó és értékes.

A történet jó, és az egyedi hangulata miatt nekem megér egy négyest. A főszerepre kereshettek volna egy markánsabb karaktert, és a magyar szinkronra egy ellenszenvesebb hangot. (Csak hogy kötözködjek egy kicsit.)

Korrekt kelet-európai, lengyel krimi. A múlt árnyai befigyelnek, s a jelentések itt sem szünetelnek. Időben visszalépünk a 90-es évek elejére, a retró hangulat és a komor képek nem sok jót ígérnek. Egy joviálisnak tűnő volt rendőr Columbo nyugalmáva... Többl keríti körbe és szorítja sarokba a nyilvánvaló bűnösöket. Legalább annyira korrajz, mint amennyire krimi.

A filmben kifejezetten tetszett, hogy egy kiszuperált idősebb, tapasztalt fazon a főhős. Egy darabig le is kötött, mivel a hangulata egyedi. Mint mondjuk a maga idejében A polip című sorozatnak az egyedi hangulata. De ma már nem bírnám végignézni. Ahogyan ezt sem sikerült. Jó a sztori, a színészekkel sincs baj. Viszont annyira hosszú, nagyon kifejtős a cselekmény, hogy mai szemmel nézve ez nem tud igazán jó lenni. A beállítások, a sztori, a szereplők, a párbeszédek, a zenei aláfestés, a vágások mind-mind a 80-as éveket idézi. Ettől ez még lehet egy jó krimi. Érdemes lehet megnézni olyanoknak, akik bírják a retró bűnügyi filmeket...

Ez a felügyelő egy vicc. A szinkronhangja pláne. Szuper zsaru, karatemester... Legyőz a maga puhos kinézetével bárkit. Vicc.

Egy teljesen korrekt krimi, de ennél semmiképpen sem több. Aki szereti az ilyen jellegű filmeket, annak szolgáltathat egy kis szórakozást egy keresetlen délután folyamán, azonban csodát nem kell tőle várni.

Sötét képekkel, kiváló alakításokkal, kínos főhős magyar szinkronnal, és nem túl nagy kihívást jelentő, de mégis kiváló nyomozást mutat be a film, belehelyezve a még bizonytalan, rendszerváltoztatás utáni, lengyel rögvalóságba, de ez lehetett volna bárhol a Lajtától keletre.