Rooster - 1. epizód

Ez ilyen Ted Lasso-jellegű feel good mese. Viszonylag sekély, teljesen egyszerű, de kedves és enyhén vicces, ha szereted ezt a fajta humort. Nagyra nőtt gyerekek próbálnak érzelmeik között lavírozni, nagyrészt eredménytelenül, ide érkezik meg Michael... Több Scott, hogy kényelmetlenségével humort és akciót csempésszen az emberek amúgy teljesen átlagos életébe. Az első pár epizód egy tipikus amerikai kampuszon játszódik, ami visszatérő helyszíne az élet értelmét kereső embereknek. De ezek a konfliktusok annyira ostobák és gyerekesek, hogy nehezen tudtam komolyan venni, főleg, hogy kb. mondatok közben változtatták meg hozzáállásukat az adott témában és messze túl gyorsan pörögtek. Én értem, hogy ez egy típusú karakter, aki az ilyen sitcomokban jól működik, de itt mindegyik karakter ilyen, és őszintén kicsit fárasztó volt, hogy még a második epizód végén is túltolt, karikaturisztikus pillanatok hajtották a cselekmény, és az emberi pillanatokat kb. megfojtották a vicceskedések. Majdnem minden poén lampshading kategóriát képvisel, vagyis a karakterek kb. rámutatnak a viccre. Amikor ez feltűnt, nem tudtam másra gondolni.