A nyakék átka

Ha te is csak egy hitvány, nyaralásból fáradtan hazaérős, bambulós filmnek néznéd, mint én, akkor azt javaslom, keress inkább másikat. Valahol a Tarot - A halálkártya és a Gyilkos kobold 4 között van minőségileg. Ha egy szóval kéne jellemeznem: fertelmes, de ha kicsit bele akarunk menni, akkor se nem ijesztő, se nem érdekes, se nem izgalmas, se nem magával ragadó. Egy üres, kliséket is gyatrán felhasználó, nulla ambícióval és szívvel készített töltelékfilm, ami még nem annyira rossz, hogy röhögj rajta, de nem is annyira jó, hogy megnézd és elfelejtsd. Egyszerűen csak rossz.

Egész jónak tűnt (átlagos szinten), de amikor egy szereplő távozott az élők sorából, és nem éreztem a többieken a történtek súlyát, az nagyon olcsóvá tette a filmet. A második halál után, mikor a család egy tagjának elvesztésére sem sikerült emberi r... Többeakciókat felmutatni, csalódottan kikapcsoltam. Egy ennyire misztikus történet nem lehet hiteles, de ha az emberi oldala sem az, akkor kiábrándító.

A családi veszekedések és a ’60-as évek sztereotípiái néhol klisének tűnnek, de a horrorelemek jól feledtetik ezeket. Közepesnek mondanám.

Rémálomszerűen lassú első felvonás után egyszer csak becsap a csavar, onnantól lesz igazán érdekes. Készüljetek fel! :)

Őszintén? Az elején szóltam ez nekem nagyon kevésnek tűnt, aztán egyszer csak beütött, és maradt a borzongás az utolsó másodpercig. Kellemes meglepetés.

Olvastam pár helyen, hogy unalmas, de nem teljesen értek egyet: a lassú építkezés nekem a horror lényege, és ez a film ezt jól hozta le, mondjuk az is igaz, hogy nem kiemelkedő.

Elsőre nem éreztem semmi extrát, de ahogy egyre mélyebbre merült a sztori, úgy lett egyre fojtogatóbb minden jelenet. A 60-as évek hangulata és a családi veszekedések közti feszültség olyan szinten ránt be, ahogy kevés horror.

Volt pár jump scare, de szerencsére nem ezen múlt az igazi feszültség. Ha bírod a műfajt, szerintem ez is be fog jönni.