Finom

Itt áll fenn az az eshetőség, amikor a gazdagok azt hiszik, hogy ők a világ legokosabbjai, urai... (részben igen). Hatalmas kapufa! ;) "Eljött a szörnyetegek ideje", azaz a szegény elnyomottaké, és felfalják a gazdag népeket, lassacskán majdcsak ford... Többul az a kocka a társadalmi rendben... Bár ezt kétlem, mert több sebből vérezne a dolog. A kétélű fegyver egyik vége valahol leparkol, és nem hiszem, hogy a szegénység földjén. Lassú víz partot mos felépítés, sejtelmes, feszültséget folyvást keltő aláfestő zene, és a végén (ugyan lightosan) bumm lett. Kimondottan nem is figyeltem a szereplőket, inkább csak a történet vitt magával, és folyvást vártam, hogy na most aztán már tuti lesz valami, és csepegtetve, de adagolt. Nekem tetszett, mert sok mindenre magyarázatot adott, szemeket felnyitott a társadalom ilyen vagy olyan rétegek közötti tátongó különbségeire. Erőteljes elnyomás, irigység, bosszúszomj felsőfokon. A néző meg eldönti, melyik oldalra billen a mérleg.

A „Finom” egy ínycsiklandó német produkció, egy lassan főzött, alacsony hőfokú thriller. Amennyiben nem vagy fogékony az ízére, kedvetlen hangulatban, érdektelenséget mutatva hamar otthagyható, ám kis türelemmel kibontakozik, és meggyőz a valódi tart... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Tegnap volt két nagy munkám között egy kis szusszanásnyi időm, és úgy gondoltam, megnézem ezt a német filmet, mert ajánlották barátaim, hogy eléggé érdekes, főleg a film befejezése tartogat némi váratlan fordulatot, szokatlannak tűnő meglepetést. Be ... Többkell, hogy valljam, nem bántam meg, hogy megnéztem. Eléggé le tudott kötni, végig a film alatt volt valami feszültség, volt benne valami kiszámíthatatlanság, előre nem várt cselekmény. Abszolút szakított a szokásoktól. Úgy látszik, hogy ezek a Fritzek megtanultak filmet készíteni. Egyébként, ha nem mondják, hogy német film, a fejemet tettem volna rá, hogy ez egy ízig-vérig francia alkotás. De nem francia, hanem német. A történet egyszerű: egy cselédlány, Theodora (Carla Díaz) elszegődik bentlakásos házvezetőnek egy dúsgazdag házaspár, John és Eszter luxusvillájába. A házvezetőnő manipulatív eszközökkel hatalmába és irányítása alá vonja a mit sem sejtő párt és annak két gyermekét. De mire Eszter észreveszi, hogy Theodora áldozatává váltak, addigra már késő, mivel az egész családot felfalja az elnyomottak keserű szájíze...

Szükségem volt némi inspirációra, hogy rávegyem magamat, és a legkevésbé se vegyem figyelembe a 35%-os értékelést, és milyen jól tettem. A számításaim beigazolódtak, és azt kaptam a végén, amire nagyjából számítottam. Sajnos a brutalitás túl diszkrét... Több, bár kissé horrorosra sikerült a vége, de annak is a legdiszkrétebb módján. Egyszerre mutat mindent és semmit. A színészi játék sablonos, a sztori egyébként nem rossz, és nem unatkoztam. Inkább a művészfilm és pszichothriller keveréke. Remek tanmese is lehet arról, hogy gazdagként manapság különösen fontos a bizalmatlanság. A karakter vesztét többnyire az okozza, hogy jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon, ez is rendkívül tanulságos. Egyébként ez most francia vagy német film volt? Mert német családot játszanak a "német" szereplők, de francia helyszínen játszódik a cselekmény, és franciául beszéltek inkább. Német szót nem hallottam benne, és a karakterek sem tűntek németnek, a gyerekeket leszámítva. Ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni szerintem. 6,5/10

Egy érdekes dráma is lehetett volna a film, de nem lett az. Ehelyett ilyen semmilyen lett. Összekutyultak mindent benne, majdcsak kisül belőle valami. De inkább egy frusztráló, beteg dolog lett belőle, mint szórakoztató mozi. A németek kezdenek egyre betegebb dolgokat készíteni (lásd Cassandra sorozat).

Vegetáriánusok ne nézzék meg, de az se, aki izgalmakra vágyik!

A történet érdekfeszítően indul, aztán teljesen ellaposodik. Mindig azt vártam, hogy na majd most talán történik valami. A film akár lehetett volna jó is, így viszont kár az időért, amit erre fordítottam.

Nos, akkor nézzük! Magáról a filmről, mint alkotásról nem szeretnék most beszélni, mert ha csak produkció szintjén tekintjük, akkor is egy hulladék. Viszont amiről beszélni kell, az már sokkal fontosabb, és ez az üzenete. Ez a német rendezőnő – nevez... Többzük nyugodtan szélső balos anarchista p*csának – nem kevesebbet tett, mint összehozott egy gyűlöletfilmet. Kinézett egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot – akiknek egyetlen bűne a jó életszínvonalhoz való adottságok megléte –, és egyértelmű negatív színben feltüntetésük mellett a válogatott meggyilkolásukra adott felhívást. Az, hogy a Netflix teret engedett ennek a mosléknak, azon persze semmi csodálkozni való nincs, évek óta játsszák ezt a Netflix gazdái, de most legalább egyértelműen színt vallottak, hogy a társadalmi bomlasztás a küldetésük. Visszatérve a filmhez: mindenki, aki részt vett ennek a produkciónak az elkészítésében, jogi értelemben is bűnt követett el, amit a világ legtöbb civilizált országában a törvény büntetni rendel. Itt nincsenek árnyalatok, meg művészi szabadság, a cél egyértelmű volt: uszítás, gyűlölet, gyilkosságra való felbujtás.

Lassan főzzük meg a békát, így már nincs menekvés. A néző és a főszereplő házaspár is ebbe a szerepbe kerül. Nem túl érdekfeszítő a cselekmény, csak pont annyira, hogy ne kapcsold ki, hátha történik valami. Pozitívum, hogy a film jól kihangsúlyozza a... Több társadalmi különbségeket, amit a végére a maga módján le is dönt.

Nem a szokásos sablonos történeten alapszik a produkció, ami igazság szerint még helyenként izgalmat is kivált az emberből. Abszolút nem bántam meg eme film megtekintését, és a vége határozottan tetszett.

Engem nem nyert meg, lehetett volna jó is. De nem. Nem szokott visszatartani, ha egy film esetleg vontatott, de ettől a hajam égnek állt. Nem tudom, milyen hangulatban kellene nézni, hogy tudjam értékelni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film cselekménye jól indult, és lehetett volna arról is szó, hogy egy profi bűnbanda hogyan fosztja ki a gazdagokat. A film több részén sem volt következetes: a szolgálólány baráti kapcsolattal indít a kislánnyal, aztán a kislány elárulja, utána is... Többmét barátok lesznek, és elszökik vele. A filmben többször is feltűnt, mintha a szolgálólány el akarná csábítani a férjet, aztán a feleséget, majd a nagyfiút is, aztán végül a családi jó barátnő kerül a férj ágyába. Ezeken még mind át lehetett volna lendülni, csak az nem érthető, hogy ezekre a cselekményekre miért lett 80 perc szánva, hogy aztán 10 perc alatt valami übergagyi dologgal lezárják a filmet. A legvégén az a jelenet, amikor a nagyfiú eszi a rare steaket, az gondolom az akart lenni, hogy a saját apját eszi, és evés közben kiesik a szájából egy jegygyűrű. Pedig a hús szeletelésekor egy nagy darab, egybesült húsról vágott le egy szeletet, amin nem voltak ujjak, akkor ezek szerint direkt neki benyomkodták a jegygyűrűt az egybesült húsba. Ennyi erővel felakaszthatták volna apukát a húskampóra, és a combjából jól láthatóan hiányozhatott volna egy téglatest alakú húsdarab. Kár, hogy ennyire összecsapták a végét.

Gyenge.

Eléggé undorító, és még csak nem is igazán érdekes.