A csavar fordul egyet

Nálam nem fordult a csavar semerre, sőt csavar se volt. Vérszegény történet.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film alapjául szolgáló regényt Henry James írta még az 1800-as évek legvégén. Azt a több, mint 100 évet lehet érezni. A történet persze ma is megállja a helyét, mindig aktuális lesz, de valahogy nekem az ok-okozat hiányzott a filmből és annyira f... Többélelmetes sem volt, mint azt az embere az ilyen témájú filmektől elvárná. A jelenben a nevelőnő egy elmegyógyintézetben van és beszélget az orvosával, visszatekint a múltra és innen tudjuk meg mi is történt, miért tart itt a nő. A történet hamar beindult, körvonalazódott a stílus. A nevelőnő a nagy könyvben leírtaknak megfelelően egy szép, csinos, fiatal, bár eléggé naív és álmodozó lány, akit mesterien formált meg Michelle Dockery. A titokzatos nagybácsi felbéreli a lányt a nevelőnői feladatokra ellátására és finoman ki is kezd vele. Bár ennek azonkívül, hogy a lány kissé belehabarodik a férfiba semmi jelentősége sincs. Egy hatalmas vidéki házba érkezik vigyázni az árván maradt gyerekekre. Nem túl szívélyes az üdvözlet, hiszen kizárólag nők dolgoznak a házban. Kezdetben egy kislányra kell vigyázni, hiszen bátyja egy fiúiskolában tanul. Felvetül a kérdés, hogy a kislány miért nem tanul. Később csatlakozik hozzájuk Miles az iskolából eltanácsolt fiú, de az egész film alatt nem derült ki, hogy pontosan miért is tanácsolták el. Több utalás is van rá, hogy több nevelőnő is dolgozott már a házban. Kezdetben arról informálják a nézőt, hogy a nők egyszerűen leléptek. Később azonban kiderül, hogy egyikük öngyilkos lett. A mostani nevelőnő is egyre furcsább dolgokat észlel, hangokat hall, idegeneket lát, de mindvégig benne van az a kettősség, hogy lehet hogy nem épelméjű és csak képzeli a dolgokat. Számomra nem volt érthető, hogy mások miért nem látják a szellemeket, miért kiemelt a nevelőnő. További furcsaság, hogy a nagybácsi és annak barátja korábban kedvére erőszakolta a személyzetet, holott minden férfi a háborúban volt. A személyzet sem lázadt fel ez ellen különösképpen, csak tűrt. Aprólékosan összeáll a történet, hogy kik is kísértenek a házban, de a gyerekkel való kapcsolat szerintem nem eléggé kidolgozott, tovább a kisfiú "megszállása" is gyenge pont volt, holott a kis szőke csibész fejű Josef Lindsay tökéletes választás volt a szerepre, nagyon természetesen alakított. A vége eléggé elnagyolt volt. Nem tetszett ahogy megvalósították, hogy a nevelőnő a gonosz erőszakolónak képzeli a fiút, később már külön személynek és annyira meg akarja védeni a gyereket, hogy véletlenül megfolytja. A legvégén újra megjelenik egy nevelőnő, a kislány ugyanazzal a bájjal fogadja, mint a korábbiakat. Minden kezdődik elölről és bennem azt is felvetette, hogy lehet, hogy a kisfiú minden alkalommal "újra meghal", tehát a történetben végig szellem. De lehet, hogy ez már csak az én agyam szüleménye. Erősen hasonlít Nicole Kidman Más világjára. Az 2001-es ez a film pedig 2009-es, de az alapjául szolgáló könyv sokkal régebbi. Úgyhogy relatív melyik hasonlít melyikre. Összességében a látványa, a képvilága és a hangulat is adva volt egy izgalmas misztikus filmre, de nálam a történet sántított. Annak mondjuk örültem, hogy nem úgy akart félelemet kelteni, hogy össze-vissza hangosan üvöltöznek benne a szereplők. 5/3

Én ezt még könyvben olvastam, és már ott kirázott a hideg. Szerintem minden idők egyik legfélelmetesebb horrora. Nem a brutalitásra vagy az ijesztegetésre alapoz, hanem az ideglelésre. Félelmetes sztori, nincs is mit hozzáfűznöm különösebben.

Személy szerint nekem ez a kedvenc feldolgozásom, Henry James zseniális alkotását adaptálták sokadszorra, és bár azok is egész jók voltak, végre ezzel ért azzal a szintre, amely abszolút vissza tudja adni a szöveg eredeti hangulatát.