A film összbevétele 49 102 000 dollár volt (imdb.com).
Az álomjelenetben Joe Dante egykori mestere, Roger Corman előtt szeretett volna tisztelegni, aki készített egy pár olcsó horrorfilmet.
A film bemutatója idején az első helyen nyitott az amerikai bevételi listákon. Az USA-ban később több mint 36 millió, világszinten pedig közel 50 millió dollárt termelt.
A film egyik jelenetéhez (amely egy westernpárbajra emlékeztet) Joe Dante azt kérte a film zeneszerzőjétől, Jerry Goldsmith-től, hogy "morriconés" zenét komponáljon. Goldsmith bár próbálkozott, de egyik sem volt megfelelő, így inkább megvették a jogot egy eredeti Morricone-darab felhasználásához.
Az eredeti forgatókönyv szerint Tom Hanks karaktere, Ray Peterson meghalt volna, ám a színész az előző filmjével (Segítség, felnőttem!) hatalmas sztár lett,s az alkotók is rájöttek, nem nyírhatnak ki egy közkedvelt A-listás sztárt. A befejezést illetően így három változatot is leforgattak, s a premier előtt nem sokkal döntöttek döntötték el, melyik kerül bele a kész filmbe.
A forgatás idején, vagyis 1988-ban épp írósztrájk volt, amelynek következtében a kész forgatókönyvbe nem lehetett belenyúlni. Ennek ellenére Joe Dante folyamatosan kérte a színészeit, hogy minél többet improvizáljanak, ezáltal minden jelenetből több változattal rendelkeztek.
Mivel a forgatás egyetlen helyszínen történt, lehetőség volt arra, hogy a filmet kronológiai sorrendben vegyék fel.
Sokáig úgy volt, hogy a stáb egy valódi utcán forgatnak, s számos helyszínt fel is kerestek, de végül a Universal stúdióban használt díszletutcát használták.
Joe Dante több interjúban is elmondta, hogy nagy volt a kísértés arra vonatkozóan, hogy a sztorit kivigyék a kertvárosi utcából, ám az film egységességének érdekében úgy döntöttek, hogy nem hagyják el a fő helyszínt.
A film forgatókönyvírója, Dana Olsen a saját életéből merített ihletett a szkript megírásához: évtizedekkel korábban az ő utcájában is történt egy baltás gyilkosság, s voltak olyan lakók arrafelé, akik mindig gyanúsan viselkedtek a többiek előtt, ráadásul semmit sem lehetett tudni róluk. Ezt a kertvárosi paranoiát ültette át egy forgatókönyvbe Olsen.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
