Az élet értelme

Bevallom, nem az elejétől a végéig néztem, hanem kicsit beletekergetve, lázasan feküdtem közben. Furcsa brigád ez a Monty Python. Ennél a filmnél is azt éreztem, hogy a jelenetek egy része elmondhatatlanul vicces és borzasztóan kreatív, a korhoz mért... Többen pedig egyenesen korszakalkotó és zseniális. Másfelől pedig sokszor zagyva, gyerekes és befogadhatatlanul furcsa. Ezt a kettősséget érzem a legtöbb munkájukban. Gyakran csak a poénjaik említésétől is jókedvem lesz, vagy egyenesen nevetni kezdek. Néha pedig csak értetlenül bámulok, hogy mennyire félrement. Egy kuriózum ez a film, nem egyszerű darab.

A Monty Python társulat utolsó nagyjátékfilmje, amely szkeccsekben mutatja be az emberi élet főbb állomásait a születéstől a halálig, abszurd és fekete humorral átitatva. Stílusa rendkívül szatirikus, polgárpukkasztó, a helyzet- és zenés poénok melle... Többtt erős társadalomkritikát fogalmaz meg, miközben gyakran meghökkentő, groteszk vizualitással dolgozik. Az összefüggő cselekmény helyett rövid jelenetek sorozata adja a szerkezetét, a karakterek inkább a sketch-jelenetek funkcionalitását szolgálják, mint mély drámai fejlődést mutatnának. A színészi játék – ahogy megszokhattuk a Pythontól – sokszor önironikus és bravúros átalakulásokkal teli, hiszen a társulat tagjai magukra írták és játszották a szerepeket. A forgatókönyv főleg ötletes, néha öncélúan blőd, de önreflexiója műfaji szinten is kiváló; a rendezés Terry Jones és Terry Gilliam kreatív vízióját hordozza, bár olykor széttartó. Objektíven nézve a film nem minden jelenetében egyenletes, de vizuális humora, társadalmi-kulturális utalásai és zenei betétei miatt formabontó és műfajteremtő lett. Főként azoknak ajánlom, akik nyitottak a brit abszurd humorra, szeretik a filozofikus szatírát és nem rettennek meg a harsány képektől.

Annyira nem tetszett de jók voltak benne a társadalomkritikai elemek, mégis a nagyrésze bugyuta volt. Monty Pthon filmektől igazából nem is vártam nagy komolyságot a kiforgatott vicces köntösbe öltöztetett kritikus szemléletmód pedig mint minden dara... Többbnál adott volt. Ami nem igazán tetszett az a fejezetesség, ami egy darabig működött míg a felnőtt korig nem ért a film. Mindenesetre egy közepest azért érdemel.

Sokat vártam tőle, de nagyon de nagyon keveset kaptam. Bár a Gyalog galopp és a Brian élete olyan magasra tette a lécet, hogy azt emberes teljesítmény lett volna átugrani. Nem is sikerült nekik, így marad nekünk az említett két film. Így is jól jártunk!