Caligari (1920)

A Brüsszeli tizenkettő utolsó helyére sorolt film, de értékei alapján a rangsorban előkelőbb helyezést is kaphatott volna. Több szempontból is korszakalkotó mű, egyrészt a a német expresszionista film első darabja, amelynek a stílusjegyeit a weimari köztársaság rövid időtartama alatt sok filmkészítő használta. Másrészt egy új műfaj születése is ehhez a darabhoz köthető, ez pedig a horror filmvásznon történő megjelenése. Igaz, hogy korábban is voltak olyan filmek, amelyek használták a zsáner különböző sablonjait, de egységes egészbe a rendező, Robert Wiene foglalta. A kerettörténet használata enyhíti a mondanivalót, hiszen ez csak egy elmesélt esemény, amely vagy igaz, vagy sem. Mégis a közel száz éves film a mai nézőben is mély érzelmeket kelt, a ma már szokatlanul erős mimika, smink, vagy a rendhagyó díszletek elfeledtetik a különleges látvány révén, hogy mikor is készült ez a film. Nem lehet nem észrevenni egy tíz évvel később megjelent kisregény; Thomas Mann: „Mario és a varázsló” tematikai hasonlóságát. Az íróra minden bizonnyal hatással volt ez a ma is rendkívüli élményt nyújtó film. Meg kell említeni a felesége származása miatt 1933-ban emigrációba kényszerített színész, Conrad Veidt nevét. Első jelentős sikerét éppen ebben a filmben, Cesare, a gyilkos alvajáró szerepében érte el. Későbbi sikeres szerepei közül néhány: Jaffar a „Bagdadi tolvaj”-ból, vagy Heinrich Strasser őrnagy a „Casablancá”-ból.

Istenem, hogy ez mennyire tetszett! Jó volt ez a sok geometrikus díszlet. Tetszett, hogy még a mai napig sem tudom, hogy ki az isten az a Dr. Caligari pontosan :D

Expresszionista remekmű döbbenetes csavarral a végén.

Akit nem zavar, hogy már lassan 100 éve készült, mindenképpen nézze meg. nagyon jók a díszletek és a történet is tartogat meglepetéseket. Horror csemege.

Jó kis film ,nem várná az ember, hogy egy némafilm meglepi de aztán mégis :) A táj amit rajzoltak háttérnek sokszor nem áll össze, de ez gondolom direkt így volt. De amúgy telejesen korrekt.