Dögölj meg szerelmem

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Én ezt a filmet annak ajánlanám, aki végig nyomasztva szeretné érezni magát. Ezenkívül ami nekem nem igazán tetszett, hogy bár sokan írták, ez egy elvontabb, mély, érzelmes film, én azáltal, hogy ilyen absztrakt módon ábrázolták vagy írták meg a kara... Többktereket, nem tudtam igazán azonosulni a karakterekkel, mint egy másik érző emberi lénnyel. Főleg Robert Pattinson karaktere egy teljesen érzelemmentesnek érződött. És valahogy nekem ebből a filmből nem jött le az, hogy az anyává válás és szülés utáni depresszió miért alakul ki, sem az, hogy miért fontos ezzel foglalkozni esetleg. Inkább csak maradt a nettó nyomasztás és az érzés, hogy nincs itt semmi értelem, megoldás, levonható következtetés. Azonkívül, hogy élni rossz ilyen állapotban. Akkor én minek nézem ezt és ülök itt a moziban?

Ez a film totál más, mint amit eddig láttam. Nem egy tipikus dráma, sokkal nyersebb és intenzívebb: Grace mentális összeomlása szinte rám ragadt, mintha én is ott lennék a házban. Jennifer Lawrence annyira beleadja a lelkét, hogy nehéz nem elmerülni az érzelmekben. Nem szórakozás, hanem élmény volt.

Nehéz film. Brutális őszinteséggel mutatja be, milyen, amikor valaki elveszíti önmagát egy kisgyerek után. A képi világ és hangulat zseniális, de néha kicsit túl sötét és lassú tempójú, szóval nem mindenkinek való. Ha szereted az elgondolkodtató, nyomasztó cuccokat, simán bejön.

Ez a mozi olyan, mint egy érzés: egyszerre nyugtat és szorítja a torkodat. A kapcsolat széthullása és egy anya lelki válsága döbbenetesen realistán jön át, néha fáj, de nem enged el. Nem egy könnyű délutáni film, de ha nyitott vagy, elég erős benyomást kelt.