Fácil

Marga, Nati, Angeles és Patri, négy fiatal, húszas-harmincas éveiben járó nő végre eljutott az első saját közös lakásukba. Eddig minden normális. Tényleg? Az igazság az, hogy semmi sem „normális” nekik. Mert mindegyiküknek sajátos mentális kihívása van, és a lakóközösség egy társadalmi próbatétel. Így a jószándékú szociális munkásuk, Laia minden erejével azon van, hogy egyensúlyba hozza az egyes lányok problémáit egy olyan társadalommal, amely már régóta nélkülük határozza meg a szabályokat. Az ebből adódó konfliktusok éppoly viccesek, mint amilyen drámaiak. De vajon lesz-e elég idő és tolerancia Nati dühkitöréseivel, Marga „kontrollálhatatlan” szexualitásával és Angeles játékfüggőségével foglalkozni? Úgy tűnik, csak Patri van jó úton, hogy beilleszkedjen a társadalomba, amely folyton az útjukba áll – és persze fordítva. Vagy nekik kellene? Hiszen az, ahogyan ezeket az egyéniségükért küzdő különcöket nézzük, felidézi bennünk a kérdést, hogy vajon mi magunk is eléggé küzdünk-e a sajátunkért.