A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az Örömapa legújabb remake-jében a karizmatikus Spencer Tracy és a mindig szórakoztató Steve Martin után, a megnyerő alakítással előrukkoló Andy Garcia is kipróbálja magát a címszerepben. Miután kedvenc lánya bejelenti eljegyzését, és hamarosan közelgő esküvőjének hírét, a mindig morcos, kétségbeesett örömapa gyorsan elveszíti önkontrollját. Mikor pedig az is kiderül, hogy saját házassága a végéhez közelít, végleg betelik nála a pohár, és az egész életére kiterjedő önvizsgálatra kényszerül. Az Örömapa legújabb, HBO Max-ra érkező verziója kevésbé az egyedi humor vagy az izgalmas történetmesélés területein újítja meg a sokadszorra adaptált narratívát. A film ezek helyett a történet társadalmi vonatkozásaira koncentrál. Főszereplőit egy bevándorló családra cseréli, így az amerikai álom beteljesülésének vágya teljesen új kontextusból világítja meg az eseményeket a korábbi, kertvárosi idill vágya helyett. Ezen felül izgalmasan aktuális generációs konfliktusok és gender-dinamika is vár a korábbi változatokat már ismerő nézőkre.

Az esküvőről szóló filmek (legyen bármi is a végkimenetele) mindig kellemes szórakozást adnak. Bennük van a szülői féltés, a pénz dominanciája, összeillünk-e vagy sem kérdése. A lényeg, hogy a násznép mindig jól mulat. A filmnek van egy eleje, közep... több»e és egy vége. Nem összecsapott. A cselekmény nem hagy bennünk kérdéseket. Pont annyi, amennyit a cím is ígér. Egyszer nézhető, kellemes szórakozást ad.

A filmben minden megvan, ami miatt egyedivé válhatna. Végül azonban a forgatókönyv az, ami nem tud megfelelni a benne rejlő lehetőségeknek.

Mitől fantasztikus a film?

Mindez elég kellemesen eleveníti fel azt az ősrégi gondolatot, hogy min megy keresztül egy apa, amikor rájön, hogy már nem ő a főszereplő szeretett lánya életében, és különösen Garcia teszi ezt hitelessé.