A történet hőse élő személy volt, valódi nevén Hermann Steinschneider (1889-1933), aki a háború után varietékben lépett fel majd gondolatolvasással kezdett el foglalkozni. A zsidó származását titkoló Hanussen állítólag megjósolta a Reichstag felgyújtását. Nem kimondottan életrajzi film, hanem inkább Szabó István közép-európai trilógiájához (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen) illeszkedő alkotás. Brandauer szerepeltetése túlzás volt Szabónál, valószínűleg a producer ragaszkodott hozzá, mert egy magyar színész, mondjuk a szinkronhangja, Szakácsi Sándor talán még jobban is el tudta volna játszani. Ebből a három filmből - véleményem szerint - a „Redl ezredes” a legkiemelkedőbb darab. Azt, hogy Hanussen valóban rendelkezett-e parafenomén képességekkel, vagy csak egy csaló sarlatán volt lehetetlen eldönteni, tragikus sorsa miatt azonban érdemes volt alakját megörökíteni. A hatalommal való nem bizonyított cinkos összejátszása végezetül a nácizmus diktatúrájának sötétségét mutatta be. A filmben elég gyakran feltűntek ijesztő, aszott lárvaarcú, agyonsminkelt öregasszonyok, az igazat megvallva elképzelésem is alig van arról, hogy miért. Talán az idő kérlelhetetlen múlásának az érzékeltetése volt. a cél?
A film összbevétele 82 635 dollár volt (imdb.com).
1989-ben jelölték a legjobb idegennyelvű film kategóriájában, de nem nyert, helyette a „Hódító Pelle” c. Andersen Nexö-adaptáció nyerte el az Oscar-díjat.
(Berto49 )
