Harlan Coben: Menedék

Az első rész második fele és a második rész nagyon érdekes, de többet ígér, mint ami végül is lesz belőle, és nagyon sok unalmas szakasz van a részekben. A rejtélyek kedvelőinek egyszer azért meg lehet nézni.

A Menedék a szerző műveiből már jól ismert sémát követi. A nézőnek kell kibogoznia egy jócskán összecsomózódott fonalat, miközben fordulat fordulatot követ. Az összeesküvések és az emberi kapcsolatok szövevénye, a misztikuma ellenére a végére logikus és kielégítő válaszokkal szolgál. Mint mostanság sok szériában, itt is a tizenéveseké a főszerep, de a szokásosnál több időt töltöttek a forgatókönyvírók a felnőtt történetszálak kiépítésével, különösen a főbb szereplők előéletére és kapcsolatára. Az ő történetüknek nem sok köze van a fő cselekményhez, de így a sorozat legalább annyit fektet a karakterekbe, mint a cselekménybe, és ez bizony jót tesz a szériának. Az amúgy is szimpatikus és jól teljesítő színészek töltik meg élettel az amúgy kissé klisés és kiszámítható történetet, ami végül hozza azt a szintet, ami miatt a jó sorozatok között a helye nálam.

Aki látott már nem egy Coben megfilmesítést, az érzi, hogy ez nagyon messze van egy Cobentől. Gagyi, tininyomozós klisés hülyeség lett. Nem is a Netflix csinálta, ez látszik is, el sem hittük, hogy egy Harlan Coben sorozatot nézünk, olyan unalmas és bárgyú.

Temérdek klisé, kínos pillanatok a színészektől, felesleges diverzitás, stb. A jelen hollywood mocskának ékes példája. Nem tudtam folytatni az első részen túl.