Hiedra

A harmincéves Azucena titokban egy nevelőotthon kamaszait figyeli, akik egymás között sajátos, testvéri közösséget alkotnak. Játékaikban, összetartozásukban és szabadságukban a nő a saját múltjának elveszett darabjait keresi: egy fiatalkori trauma óta mintha megrekedt volna az időben, képtelen elszakadni attól, ami egykor megsebezte. Figyelme különösen a tizenhét éves Julióra irányul, aki maga is az elhagyatottság terhét hordozza. Bár kettejük világa távol áll egymástól, találkozásuk fokozatosan fájdalmas, zavarba ejtő és gyengéd kapcsolattá alakul, amelyben a múlt sebei, a hiány, a vágy és az egymásra ismerés egy vulkáni táj felé vezető, határokat feszegető belső utazásban sűrűsödnek össze.