Kánikula

Egyszer már megfogadtam, hogy az osztrák Ulrich Seidel rendezéseit kerülni fogom, de most mégis valami mazochista kényszer miatt megnéztem az első játékfilmjét, hátha… Nem hiszem, hogy hazájában a hivatalos politika kedvelt filmkészítője lenne, mert ... Többilyen leleplező erővel, szinte dokumentumfilmes eszközökkel így lerántani a leplet a jóléti állam fonákságairól már feszegeti a hazaárulás határait. A filmből az derül ki, hogy a szomszédos államban mindenki aberrált, jó dolgukban nem tudják, hogy mivel űzzék el a rájuk telepedett közönyt és unalmat. Nincs egyetlenegy csak minimálisan is kedvelhető szereplő, hányingert keltő kórlelet a gazdasági bőség ellenére kialakult egyéni és társadalmi viszonyokról. Sarkosabban fogalmazva: Herr Seidel nagyon örüljön, hogy az általa oly szörnyűnek bemutatott ország hajlandó finanszírozni a kritikusok által remeknek ítélt munkáit. Igazán kíváncsi lennék, hogy ha történetesen a keleti szomszédunkban élne, milyen filmkészítési lehetőségekkel bírna? Már az első próbálkozásai után lecsuknák, a haza ellenségének tekintve. Minden félreértést kizárva: egy pillanatra sem szeretném az ottani viszonyokat, de mindenben csak a rosszat, a szégyellendő jellemzőket láttatni rettenetesen egyoldalú nézőpont. Ez a film végleg meggyőzött arról, hogy ezt a rendezőt a tiltólistámra tegyem.

Kellemetlen, buta, az embernek fölforr az agya tőle. Semmilyen szereplővel nem lehet azonosulni, mindenki csúnya és otromba, valahogy mégis belevéste magát az emlékezetembe, jól emlékszem rá, pedig már jó sok éve láttam.

Beteges betekintés az iosztrák dősődő városszéli emberek életébe, akik nagyon fura emberek. Érdekes szomszédság :P