A félelem bére

Kellően unalmas, tele szentimentális sablonokkal.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az előttem szólók eléggé lehúzták ezt a filmet, és szinte mindenki az 1953-ban készült azonos című, szintén francia filmmel összemérve véleményezte. Pedig a film alapjául szolgáló könyvből, amely véleményem szerint egy rendkívül izgalmas könyv, valój... Teljes kritika

Nagy meglepetés volt a cím olvasása, hiszen szerintem mindenki hallott már egy „A félelem bére” című filmtörténeti thrillerről, anno 1953-as Yves Montand-féle szuperprodukcióról. Nos, ez egy Netflix remake alkotás, ami a több,mint 70 éves, időtlen klasszikus koronáját próbálja újjáéleszteni. Az ötlet elég bizarr kísérlet, de az esélyt mindenképpen meg kell kapnia. Az alaptörténet szerint egy veszélyes olajkút felrobbantásához embereket bérelnek két teherautónyi nitroglicerin szállítására, egy 20 órás időkeretben. A helyzet az, hogy a két filmprodukció között akkora a különbség, hogy az összehasonlítás teljesen értelmetlen. Teljesen más. És a másság nemcsak a filmipar technikai változását mutatja jól, hanem a feldolgozás koncepcióját is érinti. Alapjaiban lett reménytelen, hogy ez a remake valaha is megközelítse az eredetit. Persze nem nézhetetlen, megtalálja a pontos helyét a Netflix ranglista alsó polcán, ahol a „megnéztük, és azonnal elfelejtjük” filmeket tárolják. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a fiatalabb korosztálynak tetszeni fog. Az egydimenziós ellenségek, akadályok elleni küzdelem látványos, bár klisés akciófilmmé teszik. Nekem sajnos nem elég izgalmas, nem elég izgató, és hiányzik belőle a bilincs, ami annyira rabul tud ejteni a képernyő előtt koptatott fotelomban. Javaslom, aki teheti, nézze meg mindkettőt!

Francia akció-thriller, amely klasszikus alapművet dolgoz fel modern köntösben, és egy csapat vakmerő szereplő sivatagi túlélőakcióját mutatja be, ahol 24 órájuk van nitroglicerinnel teli kamionokat célba juttatni egy pusztító olajkúttűz megfékezésér... Többe. Bár a stílusa intenzív, látványos és klisékkel teli, a hangulat inkább mesterségesen feszített, mint valóban izgalmas. A cselekmény ugyan teli van akcióval és veszélyekkel, de a karakterek felszínesek maradnak, a színészi játék korrekt, de inkább átlagos, különösen Franck Gastambide alakítása emelhető ki, aki egyfajta francia akcióhősként jelenik meg. A forgatókönyv és a rendezés nem tudott újat hozzáadni az eredetihez, a drámai és pszichológiai mélység eltűnt, sőt, sokszor logikai és dramaturgiai bakik tarkítják a filmet. Objektíven nézve a remake nem ér fel az 1953-as klasszikushoz, szubjektíven pedig leginkább azoknak ajánlható, akik könnyed akciót keresnek, és nem zavarja őket a sablonosság; főleg fiatalabb nézők, vagy a gyors, agyament szórakozást kedvelők fogják értékelni.