A szerelem emléke

A téma, bár a szokásos hármas felállás, de mégis érdekes volt különleges vonalvezetése által. Csak, sajnos, nagyon lassú, pedig én hozzá vagyok szokva a lassú filmekhez. Az első egy órában nem sok mindent tudtam meg, nagyon lassan peregtek a percek. Onnantól kezdett érdekes lenni, s a férj részéről iszonyatosan bátor lépés volt ezt a „vagy mindent, vagy semmit” meglépni. De az volt a legnagyobb bajom, hogy én egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, nem láttam semmilyen érzelmet sem az arcukon, sem a lelkükben, bár értettem a rendező szándékát. Sajnos, nem tudtak hozzám közel kerülni. Talán csak a gyönyörű zene és tánc, ami érzelmileg kifejező volt számomra. Csupán ennyi.