A filmet megnéztem. Láthattunk már ilyen "egyszereplős, életigenlős" filmet, amikor a főszereplő múltját és tetteit megismerjük. Pl. A Zátony, 127 óra. Ez a film is ilyen. Egy katona, aki a múltjával és a belső demonaival küzd, aknával a talpa alatt. Láthatjuk a gyermekkorát, a családját és, hogy mindig, minden esetben továbblépett. Vajon most is megteszi? Ebben a filmben is van egy "társ", aki segít neki, egy arab férfi személyében. Először kicsit vicces a figura, aztán kezd komoly dolgokat mondani. Ez nem háborús film, nem akciófilm, ez egy pszichológiai thriller. Nincs benne nagy esemény, néha kicsit lassú. Olyanoknak nem ajánlom, akik a pörgős filmeket szeretik, mert ez nem az. Ha ezt elolvastad, akkor lépj tovább és adj neki egy esélyt.
Egy újabb minimalista film, olyan értelemben hogy egy darab színész látható a film nagy részében egy szélsőségesen elzárt helyzetben. Gyilkos két óra volt. Szerencsére a főszereplő szimpatikus annyira, hogy végig lehet nézni.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
