Edmond Batignole

A második világháboorú szörnyűségei és Franciaország német megszállása nagyon emberközelien és humorosan bemutatva. Nincs felesleges sallang és propaganda. Csak dícsérni tudom és semmi kivetnivalót nem találtam benne.

A derék M. Batignole hentes emberségének példáját követhette volna az a rengeteg kollaboráló. és itt nemcsak a franciákra gondolok. Kitalált történet amelynek a rendezője és főszereplője is Gérard Jugnot. (Tőle eddig a „Kóristák” című filmet láttam, ... Többamelyben „csak” főszereplő, de érdemes lesz a többi filmjével is próbát tenni.) Minden jóérzésű embert felháboríthat a bemutatott család mérhetetlen szolgalelkűsége és egoizmusa, mert csak egyetlen tagjában, Edmondban volt emberiesség. A film legnagyobb szereposztási telitalálata a legjobban gyűlölhető figura, az aljas férget alakító jövendő vő, Pierre-Jean (Jean-Paul Rouve bravúrja), akit már a film során is elért a méltó büntetés. Nagyszerűek a gyerekszereplők is, belegondolni is szörnyű, hogy hány ilyen ártatlan kisfiút és kislányt öltek meg a táborokban. A film láttán a nézőnek óhatatlanul eszébe jut a hasonló tematikájú olasz film, a Roberto Benigni rendezte „Az élet szép”. Itt is a drámai helyzetek feszültségét feloldja néhány mulatságos jelenet. Szükséges is, mert ezzel „emészthetőbbé” vált a tragikus téma.