Közepesnek ítéltem ezt a filmet, szerettem de nem volt kiemelkedő. Ebben nem volt akkora nagy mondanivaló de legalább szórakoztató volt a film. Márpedig a filmeknek ez lenne a lényege.
Aparna Sen azon bollywoodi színésznők egyike, aki sikeres filmrendezővé tudott válni. Az, hogy a lányára, Konkona Sen Sarmára osztotta a címszerepet, a legkevésbé sem számít. A színésznő annyira eggyé tudott válni a szereppel, hogy semmiképpen sem ne... Többvezném az anyját karriersegítőnek. Én sem tudtam volna mást elképzelni erre a szerepre.
A Himalája völgyében egy busz a közeli város felé igyekszik, utasai vegyesek. A mikrokozmoszban megismerjük őket egyenként, a klausztrofóbiás tér, és a belső kameraállás ezt csak fokozza.
A két főszereplő közötti kapcsolatnak nincs neve, de ahogyan a film gördül előre, én egyre azon aggódtam, hogy nehogy valami bajuk essék ebben az elvakult és öldöklő világban. A legszívszorítóbb kép a moziplakáton is rajta van, a buszon utazó öreg muszlim házaspár férfitagjának fogprotézise és szemüvege a patakparton. Annyira szomorú, hogy sírni sem tudtam rajta.
