Megkockáztatom, ez Doremus eddigi legkevésbé merész romantikus mozija, ahol kényelmetlen konklúziók helyett megnyugtató, de a látottak fényében már óhatatlanul is hamisan csengő konzekvenciákat von le - igaz, még ekkor sem mondható el róla, hogy lebutítaná érzelmi összetettségét a katarzis kedvéért. Úgyhogy 2017-ben Drake Doremus és a Newness mutatja messzire fénylően az utat a romantikus filmek számára.
A fentiek alapján úgy tűnhet, Drake Doremus Anton Yelchinnek ajánlott alkotása majdhogynem tökéletes, egy komoly hibája mégis van: a végére elveszik belőle a merészség, s a katarzist nem a valóság könyörtelen megmutatásával kívánja elérni, hanem azzal, hogy megnyugtató megoldást kínál. Ezt azonban igyekszem megbocsájtani neki, mert újfent meggyőzött arról, hogy úgy képes láttatni a szerelmet, ahogy sokan sose próbálnák.
