Az óceán haragja

Az Óceán haragja sajnos számomra csalódást jelentett. Egy hajótörést túlélő baráti társaság története ígéretesnek tűnt, de a kivitelezés nagyon lassú és vontatott volt. A film nagy részében szinte semmi igazán izgalmas nem történt, a feszültség pedig... Több szinte teljesen hiányzott. Ahelyett, hogy a nézőt a helyzetbe vonnák, gyakran csak ültünk a sötét, monoton képek előtt, várva, hogy történjen valami. A képi világ is sokszor túl sötét és komor volt. Nehéz volt követni a szereplők mozgását, és emiatt a jelenetek sokszor inkább zavaróak, mint hatásosak. A karakterek sem váltak igazán érdekessé, nehéz volt velük azonosulni, és az érzelmi motivációik sem váltak világossá. A viharos tenger és az emberi kitartás témája elvileg izgalmas alapot adna, de sajnos a történetmesélés és a tempó miatt nem éreztem sem a veszélyt, sem a feszültséget. Összességében Az óceán haragja nekem inkább kínlódás volt, mintsem lebilincselő túlélődráma. Egyedül a háttérben felvillanó természet képei voltak néha látványosak, de ez sem tudta ellensúlyozni a lassú, eseménytelen történetet. Sajnos számomra nem váltotta be, amit egy ilyen kaliberű film esetén vártam volna.

Elég klassz volt a koncepció és voltak benne durva pillanatok, de néha picit vontatottnak éreztem a tempót. A cucc vizualitása hozott egy decent thrillert, de néha olyan érzésem volt, mintha csak hosszabbra nyújtották volna ugyanazt a jelenetet. Összességében simán nézhető, de nem fogom napokig emlegetni.

Beültem rá nagy reményekkel, de nekem valahogy nem ütött akkorát. A sztori oké, de kicsit kiszámítható volt, és néha úgy éreztem, hogy „ja, megint jön a vihar, megint szenvednek”. Nem rossz, de nem is olyan, amit újranéznék.