A Party Girl sajátos és anti-felnövéstörténet: egy frivol madame harca az öregedéssel. Kortárs vásznon a cinéma vérité és az utánozhatatlan John Cassavetes vívmányai. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Több
Samuel Theis édesanyja életének egy kritikus epizódját rendezte újra – a valós családtagokkal a főszerepben. Rendhagyó történet, rendhagyó megvalósításban. Több
Viszonylag ritka a rendezői hármas – első blikkre túlzásnak is tűnik. Pláne egy olyan filmnél, amelyben csak hosszasabban bele kell nézni a főhős szemébe, s mindent tudunk. Több
Filmre vinni leginkább híres és nagy formátumú emberek életét szokták (főleg, ha díjat szeretnének nyerni), ugyanakkor néha egy-egy olyan személyről is készül film, akiknek még Wikipedia-szócikkük sincs. A Party Girl is utóbbiak táborát erősíti, ugyanis egy kiöregedő táncosnő játssza el benne saját magát - és meglepő módon a legkevésbé sem érezzük a hiányát annak, hogy nem egy hihetetlenül fontos valaki életébe nyerünk betekintést. Akadnak viszont más problémák ezzel a darabbal... Több
Cannes-ból két díj került a polcra, de máshol is szépen muzsikált a kiöregedett revütáncosról szóló film, melynek főszereplője saját magát alakítja. Több
