Persona

Ez a film a mai rohanó világunkban is hihetetlenül megállja a helyét. Megállásra és mély gondolkodásra késztet. Tudom, hogy 1966-ban készült, de mégis szájtátva ámulok. A lélek sötét rejtelmeit tökéletesen ábrázolja. A felvételek gyönyörűek, a kamera... Többmozgás tökéletes. A két színésznő játéka is. A némaság és a csönd is. S kontrasztként a monológok sodró lendülete. A fekete-fehér felvétel egyáltalán nem zavaró, csak még jobban kihangsúlyozza a drámaiságot. Még mindig agyalok rajta. Az a fajta film, amelyet legszívesebben abbahagynál már az elején, de nem tudod, mert nem ereszt, és utána a hatása napokig fogva tart. Az a fajta film, amelyet szinte nem is tudsz szavakba önteni, de nagyon erős érzelmeket vált ki. Tökéletes alkotás, a kritikusok a mai napig fejtegetik.

Ritka jó lett a film nekem igazán tetszett. Átadta amit én vártam tőle, a lezárás is megfelelő. A színészek eszméletlen jók voltak és szívesen néznék még hasonlót. Ez nagyszerű.

Nagyon művészi a film. Majdnemhogy túlságosan a mai szemnek. Számomra csak a történetet megszakító színpadi jelenetek voltak zavarók. Túl gyorsan és értelmetlenül lettek bevágva. Viszont ami tetszett az a mind két szemszög bemutatása ami nagyon nehéz... Több a film esetében hiszen az egyik nő egy mukkot sem szól. A paradoxon egyre csak élesedik a film végére. Viszont a két nő szerintem nem hasonlítanak olyan nagyon hogy erre filmet lehessen alapozni.

Sokszor láthatunk két zseniális színésznőt egy filmben, na de ennyire ? Liv Ullman és Bibi Anderson elképesztő színésznők voltak, szinte sugároztak a kamerák előtt, ez a film pedig valami tökéletes fényjáték, amely általábban természetes fényekkel ol... Többdott meg minden-t. A történet is mély és sokat mondó. És ha valaki esetleg tudja , hol lehetne kapni manapság olyan szemüveget ami a filmben Bibi Anderson viselt, az jelezhetne valahogy : http://41.media.tumblr.com/tumblr_m5nk3hPLtl1qfvps5o1_500.jpg . A filmet mindenkinek ajánlom!!

A Persona igazából egy vizuális költemény egy utazás a lélek legmélyebb, legsötétebb bugyraiba, mindenképp Ingmar Bergman legfontosabb munkája, már a saját korában a megfejthetetlen, kifejezhetetlen jelzökkel illették, pedig a Persona a művészfilmek ... Többopus magnumja, Bergman lassú sodrású, sokkoló képekkel illusztrált rendezése és Sven Nykvist visszalassult, precíz kameramozgásai, valamint a két főszereplő, Liv Ullmann és Bibi Andersson csodás játéka együtt teremtik meg a film félelmetes atmoszféráját, amelynek a története valójában egy kamaradarab, két nő ( egy ápolónő és egy némává lett szinésznő ) harca, küzdelmes szembesülése önmagával, majd végezetül személyiségük vészjósló összeolvadása. Bergman megteremtette a művészfilm új és utánozhatatlan variánsát, kihagyhatatlan darab, minden idők egyik legjobb alkotása.

Nem tudom, hogy én voltam-e az egyetlen, de nekem nagyon-nagyon lehangoló, és mentálisan durva élmények hatott a film, és pont ettől volt számomra zseniális.

Ehhez a filmhez még fel kell nőnöm, mert sok kérdőjel maradt bennem. Az elején nagyon féltem - lehet nem egy sötét lakásban, egyedül kellett volna elkezdenem megnézni. Érdekes, hogy olykor a hallgatás a legjobb beszéd.

Nagy hatást gyakorolt rám ez a film. Természetesen pozitív értelemben értem. Nagyon könnyen beleélem magam mások helyzetébe ezért is volt annyira nagyon kedvelhető ez az alkotás. Szépen megformált jelenetek és könnyed történet.