Előjáték egy csókhoz

Különösen tetszik a filmnek az a stílusa, hogy a főszereplő egyes jelenetéknél narrátorként is megszólal, így hangot adva a gondolatainak. Máskor meg a film jelenetei szinte már egész komolyan elgondolkodtatják a nézőt, mint például amikor kezdődik, hogy a vidámparkba miért van kitéve, hogy csak saját felelősségre ülhetsz fel a hintára, vagy olyan társadalmi kérdésekre is kitér, mint a gyerekvállalás kérdése, vagy, hogy megszületünk megtanulunk mindent, hogy aztán mikor megöregszünk mindent elfelejtsünk. Zseniális! A film mondanivalója nagyon átjött, de elmondom, hogy miért adok csak 4 csillagot. Ez az egész lélekcserés dolog, valahogy nem jól lett ábrázolva, voltak olyan részek, ahol már kifejezetten bosszantott, hogy akkor most nem tesznek semmit ellene, az öregúr se mindig úgy játszotta a szerepet, ahogy kellett volna. Illetve az egyik jelenetben még mindig a fiatal lány lelke van benne, mégis úgy beszél az életről, mintha már saját maga is teljesen megvénült volna. De persze ezzel az is akarták szerintem kifejezni, hogy az igazi szerelemben az ember lelkébe fogunk beleszeretni, nem pedig a külsőségekbe. Szóval ezért 4-csillagot adok.