Eredeti scriptötlet a bűnelkövetés fajtáinak bekövetkezési esélyeiről, és ezek statisztikába foglalásáról. Fabijan (a bérlő) ugyanis ezt kutatja megszállottan, helyszínre, korcsoportra és nemekre lebontva. Állítása szerint ahol régóta nem történt bűn... Többcselekmény, a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb valamilyen formában fog. Ezzel kapcsolatos gondolatait osztja meg szállásadójával, aki eleinte érdeklődve, később már gyanakodva hallgatja bérlője okfejtéseit. És ez a sztori legnagyobb erőssége, hogy sikerül kétséget teremtenie a nézőben: Fabijan csak a szokatlan hobbijának hódoló túlbuzgó figura-e, vagy a tettekig is elmenne, hogy helyreálljon az „egyensúly”. A film jól lavíroz mindkét eshetőség lehetségessége mellett. Emiatt engem az sem igazán zavart, hogy maga a sztori végig szinte csak párbeszédekre épül. Van egy mellékszál, ami kissé lassítja az egészet, de nincs annyira túltolva, hogy zavaró legyen. A végének sikerült meglepnie, mert bár részben kapunk megoldást, az igazság egy szelete mégis rejtve marad, ami szerintem pont jó volt így. Nekem 7/10
Rhythm of a Crime
