Lassan már nyomon követni is nehéz a Marvel és a Disney szuperhőskontent cunamiját, amibe ilyen mennyiség mellett könnyű belefáradni. Még azoknak is, akik amúgy vevők a témára. Kiutat csak azok a produkciók jelentenek, amik valamilyen szokatlan, önelemző, esetleg korszakidegen módon nyúlnak a szuperhumánokhoz. Az Amazont pedig e téren nem kell félteni, hiszen a The Boys és az Invincible vérbő, kritikus hozzáállása üde színfoltként tetszeleg a képregényfilmek tengerén. Épp ezért is fájó, hogy a Prime-ra érkező szuperhősfilmjük, a Szamaritánus nem képes felvenni a kesztyűt, és belesüpped a szürkeségbe. Pedig a nosztalgikus hangulatú filmnek lehetősége lett volna egyszerű, de érvényes gondolatok megfogalmazására is, de a felszínességet választotta. Több
A Szamaritánus néhány pillanat erejéig megvillant egy a kortársainál lényegesen érettebb, egyedi szuperhőstörténetet, hogy végül mindegyiküknél régimódibb változat mellett tegye le a voksát. Több
