Skam (2015)

Csak jót lehet róla mondani. Egyedi és aktuális. Komoly témákhoz is bátran hozzányúl és igényesen oldja meg.

Nagyon élethű sorozat lett és tényleg olyan dolgokkal foglalkozik ami mindennap megtalálható az életben. Nagyon odatették az egésznek a hangulatát. Összeszedett, klisé mentes fantasztikus.

Megannyi amerikai és ázsiai tinisorozat után, legvadabb álmaimban sem gondoltam volt, hogy a norvégoktól fogom megkapni a műfaj legjobb példányát. Annyira valósághű, és olyan emberi karakterekkel dolgozik, hogy évadról-évadra teljesen lenyűgözött. Szívesen néztem volna tovább is, de talán jobb is így, legalább nem lett a végtelenségig nyúzva.

Tini dráma hegyek. Jó volt és élvezhető volt a sorozat nagyon gyorsan végig lehet szaladni az összes évadon hiszen rövid 20-50 perces részei vannak mikor hogy jön ki az elején inkább rövidebbek de az évadzáró általában 45-50 perc közé esik. Érdekessége hogy minden évad más szereplő szemszögét mutatja be. A színtér a gimi a főgonosz pedig mindenki szinte hiszen a gimnazisták számára mindenki ellenséges tud lenni. Nem mondanám tipikus tini sorozatnak mert vannak olyan témák amik elég komolyak és elég jól megfogja a sorozat. Nem mondom élveztem a részeket jó volt visszagondolni a saját gimnazista éveimre. Tudom ajánlani .

A SKAM egy elképesztően jó norvég tinisorozat. Az utolsó rész már egy éve lement, de hozzám csak most ért el, ez az amúgy elég szorozat. Teljesen véletlenül akadtam rá és adtam neki egy esélyt. És ilyen jól tettem. Nem sűrűn néz az ember norvég filmet, de ez kihagyhatatlan. Kezdetben szokni kell a norvég nyelvet, de hamar rá áll az ember füle. Kicsit Skins beütése van, de sokkal összetettebb. Az egész sorozat egy iskolában játszódik és annak néhány kiemelt szereplőjét mutatja be. Különlegessége az egész sorozatnak, hogy minden évadban mások a főszereplők és más témákat boncolgat. És igazi, valós problémákról van szól, úgy mint zaklatás, önmagunk keresése, vallás, homoszexualitás stb. Nem épp azok a tipikus tinitémák, de olyanok amikről beszélni kell. Rövidek és velősek a részek és mindig történik bennük valami. Mélyek a párbeszédek és hitelesek. Jó stílusban dolgozik, igazi fiataloknak szóló sorozat. A szereplők is remekül hozzák a karaktereket, nincsenek túljátszva és végre nem huszonévesekkel játsszák el a tizenéveseket. Természetesek és hihetőek. Nem mindenki szép és csinos a szereplők közül, ezzel is erősítve, hogy nem kell hibátlannak lenni. A nyelvezete is valóságos és örülök, hogy nem káromkodnak benne minden mondatban. Érezni rajta, hogy nem amerikai és nem is akarja a hasonló sorozatok sémáit másolni. A tengerentúli sorozatok sokszor túlzóak, semmi valóságalapjuk, elég sok határt átlépnek. Ez a norvég csoda megmarad a valóság talaján. Történetvezetése is egyedi, minden jelenete el van helyezve az időben. A tanárokat alig mutatják és arcukat soha, a szülők is csak másodperceket szerepelnek. Remek zenék csendülnek fel benne. Megfér egymás mellett John Lennonon át, Justin Bieberig minden. Sok bölcsesség és igazság is elhangzik benne, kicsit újra fiatalnak érezheti magát az ember, miközben nézi. Jó norvég fiatalnak lenni, minden pénteken házibuliban vannak. Egy kis norvég kultúrát is tanul az ember, megtudhatjuk mi az a Russ busz. Ha bejön és érdekel a téma, nagyon be tudja szippantani a nézőt. Én pár nap alatt daráltam be a négy évadot.