Dawson és a haverok (1998-2003)

Nem tudom 5 csillagtól kevesebbel értékelni késői kamaszkorom legkedvesebb sorozatát. Azt hiszem, az élet minden egyes korszakának megvannak a kedvencei, illetve folyamatosan változik az ízlésünk, de leginkább a tizen-huszonéves korban megragadt élmé... több»nyek rögzülnek leginkább. Ekkor alakul ki a zenei ízlésünk, és az ebben a korban megtekintett filmek hagyják a legmélyebb nyomot bennünk. Na, így vagyok én a Dawson és a haverokkal; én vagyok az a korosztály, amelyiknek íródott, a lehető legjobbkor találkoztam Dawsonnal, Pacey-vel, Jennel, Joey-val és a többiekkel. Átélhető, átérezhető tiniproblémák, álmodozások, szerelmek és csalódások. Tinédzserek, akik az identitásukat keresik a felnőttkor küszöbén. Mindemellé kapunk egy kis geek életérzést Dawson filmrendezői álmai által, kvázi egy meta sorozatot, egy kikacsintást a filmrajongók felé. 1999-et írunk, nyoma sem volt még Netflixnek, HBO GO-nak vagy egyéb streaming szolgáltatásnak. Csak a kereskedelmi tévék jelentették akkoriban a minőségi televíziós szórakozást. Éppen ezért tapadtunk minden héten a TV2-re, mivel ez a csatorna volt, amelyik bemutatta a sorozatot. A hét csúcspontja volt, szinte vallásos áhítattal tapadtam a tévére, mikor végre következett az újabb rész. Kevin Willamson, a sorozat kreátora nagyon ráérzett a korszellemre, ami nem meglepő, lévén, hogy önéletrajzi ihletésű a sorozat születése. Az ezredforduló legkiválóbb sorozata, kétség sem férhet hozzá.

A legjobb amerikai sorozatok egyike. Fiataloknak szól, nincs túldramatizálva és valósághű.

Fiatalkorom kedvenc sorozata. Mindenkinek meg volt a kedvence. Helyes és életszagú története volt és az ember szeme előtt nőttek fel a srácok.

A világ legjobb sorozata, egyszerűen imádom, és nem tudom megunni, akárhány évesen is meg tudom nézni.

Hazánkban a 2000-es évek környékén adták. Sok érzelmet kivált sorozat fiataloknak. Ma már nem annyira állja meg a helyét, a tudomány, az informatika előtérbe helyezése miatt.

A szemünk láttára nőttek fel a fiatalok. Mostanában gondolkoztam rajta, hogy a végét újra kellene nézni, mert nem emlékszem rá, hogy ki kivel jött össze és Dawsonból rendező lett-e.

Bár már egy másik sorozat kapcsán azt írtam, hogy ha száműznének egy lakatlan szigetre és vihetnék magammal egy sorozatot, akkor az lenne az, a Dawson és a haveroknak mégis maradna hely, és senki sem mondhatná, hogy csalok, ugyanis az egész sztori a ... több»fejemben van. Tinédzser korom kedvenc sorozata ez, amit annyira jól eltaláltak, hogy teljesen tudtam vele azonosulni. A karakterek tökéletesen kidolgozottak, és hűen ábrázolják a tinédzser-létet. Nem csak képeket és hangokat, de érzéseket is közvetít képernyőn keresztül. Valóságos érzéseket. Ez szerintem nem sok sorozatról mondható el. Akinek valami okból fogva kimaradt a tinikorszak és a nyolcvanas években született, annak ez a sorozat remek lehetőséget nyújt a bepótolásra. De tényleg. :)