Az 1989-es kultuszfilm újraértelmezett verzióját szemlélhetjük meg. A hat nő, akik jóban-rosszban összetartanak és támogatják egymást a nehéz helyzetekben, megosztva egymással az élet derűs perceit; örömeiket, tanácstalanságukat és gyermekeikkel átélt problémáikat.
(erare)
Nem igazán érzem azt, hogy negatív értékelést érdemelne a film, hiszen gyakorlatilag minden rendben volt vele. Azt ugyan nem állítom, hogy hibátlan, sem pedig azt, hogy késztetést érzek arra, hogy újra megnézzem, de amíg néztem, nem igazán unatkoztam... Több
Én a régi változatot egyszerűen jobban szerettem. Nem csupán azért mert az alakítások egyszerűen meggyőzőbbek és hitelesebbek voltak. Hanem mert az egész történet is jobban fel volt építve dramaturgiai szempontból. Értem, hogy nem fér összehasonlítani a kettőt annyira. De ez így mindent elmond erről az alkotásról.
Annak az ötlete, hogy a klasszikus Acélmagnóliákat vigyék vászonra ez esetben egy teljes afroamerikai színészgárdával a drámaíró, Robert Harling ötlete volt. Harling, aki amúgy fehér és Shelby karakterét nővéréről mintázta, aki hasonló körülmények között hunyt el, elmondta a producernek, Craig Zadannak, hogy az az álma, hogy ismét leforgassa ezt a filmet ezúttal afroamerikai színésznőkkel a főszerepben.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
