Gyilkosságból kitűnő

Még a maga idejében láttam, többször is, mert amint kijött tékában, rá is akadtam. Ez és a Vad vágyak verték ki, hangsúlyozom akkoriban, a biztit. Ki van kivel, s ki ellen? DE! Ez a film vitt mindent. Egy ismerősömmel is megnéztük. Idézet tőle: "B...meg, a végére azt hittem, én magam vagyok a gyilkos!" - idézet vége, ez mindent elmond. Kötelező darab!

Összeesküvést, gyilkolást aljassággal tervező, egymást becsmérlő, kisemmiző, normálatlan, tiszteletlen fiatalakról esik szó akikből hiányzik a kurázsi, ellenben a rossz szándékú, alaposan átgondolt inditatású, ravasz cselekvéseikkel. Matthew Lillard ... Többnagyszerűen játszik, az idegekkel. Míg a társaikra sem lehet panasz ez ügyben. Egyszerre tud vicces, és ijesztő grimaszokat, mozdulatokat vágni mely némi skizofrén benyomást eredményez. Csűri-csavarja a dolgokat-e film, mely a karakterei-nézői megvezettetésre egyaránt hatással van, főleg ami a kitalálhatatlanul csőbe húzó, váratlan felállású lezárását illeti. Kevés üresjárattal bír, ezúton izgalmas, mozgalmas cselekménnyel teli. Ritkább esetben amikor megáll egy kicsit a sztori, a Bauhaus kultikus - Bela Lugosi's Dead című száma csendül fel, megalapozva egy meghittebb, 90-s évek iskolás hangulatot, mely némileg a Kísérleti gyilkossághoz, Kegyetlen játékokhoz hasonlíthatóan fiatalos, őrületbe kergető, ezeknek után érzetével ér fel, és kimondottan erre hajaz.