William Holden frizurája mindig ugyanolyan fazonúra volt vágva egész karrierje alatt. Csak három filmben vágták rövidebbre a haját: ebben a filmben, a 17-es fogolytáborban és a The Proud and the Profane-ben. Közös a három filmben, hogy azokban Holden inkább negatív (vagy vegyes) jellegű karaktereket játszott.
Az egyébként is sokat méltatott William Holden karrierjének addigi legjobb kritikáit kapta színészi alakításáért, olyan jelzőket kapva, mint "rendkívüli módon jó", "kiváló" és"hiteles". Holden karrierjét mégsem indította be a film sikere, erre még két évig, az Alkony sugárút megjelenéséig kellett várnia.
Nina Foch elmondása szerint William Holdennek problémája volt a Ts és az Ls betűkombinációk kiejtésével, ami egyesek szerint közép-nyugati (Illinois-i) akcentusának, mások szerint a színész alkoholizmusának volt betudható.
Már a film forgatásának megkezdése előtt – fizetés nélkül – összejöttek a film főbb színészei, és gyakoroltak a forgatásra.
1948 végére a producerek lassan kezdték felfedezni, hogy William Holden képes komplexebb karakterek eljátszására is. Ezt elősegítette Holden Los Angeles Timesnak adott interjúja is, amelyben elmondta, hogy elege van a mosolygós, jellegtelen jófiús karakterekből, és szívesen vállalna akár negatív karaktereket is. Ezzel a szereppel ez a kívánsága valóra vált.
A film megjelenésének idejében kezdték felismerni az amerikai társadalomban azt a tényt, hogy a bűnözők is emberi lények, akiknek pszichiátriai kezelésre és megértésre van szükségük. A film bemutatása után nagy vita robbant ki az újságokban a bűnözőket kezelők és büntetők között.
A filmet 1948. december 22-én mutatták be a New York-i Ambassador Theater-ben.
Habár a kritikusok egyöntetűen lenyűgözőnek találták William Holden alakítását a filmben, Harry Cohn, a Columbia filmstúdió elnöke a későbbiekben csak kisebb kihívást jelentő western és vígjáték filmbéli szerepeket kínált fel a színésznek.
Lee J. Cobb a forgatás alatt sokat panaszkodott a forgatókönyv miatt, és a többi színésszel sem működött együtt rendesen, ami teljesen aláásta William Holden önbizalmát. Holdenbe Nina Foch öntött újra lelket, aki a forgatás minden reggelén közös kávézás közben biztatta a színészt.
William Holden és Lee J. Cobb második közös filmje Holden debütáló filmje, a Golden Boy (1939) után.
William Holden karrierjében az első és egyike azon ritka eseteknek, amikor a színész negatív karaktert testesített meg.
Ez a film Warwick színdarabjának második filmes feldolgozása, az elsőt 1939-ben mutatták be a színdarabbal azonos címmel (Blind Alley).
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
