Rég utáltam már egy kissrácot ennyire. A The Plague egy remek hangulatfilm arról, hogy mennyire rossz arcok a gyerekek, és a kiközösítés hova vezet. Van egy nagyon erős idegenítési effektus itt; a jelenetek beállítása, a hangeffektek, a zene és a kar... Többakterek dialógusai is ezt segítik elő. A gyermekkor hierarchiája ugyanúgy borzasztó, mint egy multicégé, és a kis lurkók valahogy még keményebben tudják egymást szívatni. Azt hinnék, erre ott van a felsőbb hatalom, a felnőtt, aki majd rendet tesz és igazságot formál, de az kb. olyan, mint Jahve: fennkölt dogmákat mondogat, és látszik, hogy képtelen együttérezni a rábízottakkal, és büntetésből csak egyfélét ismer. A gyerekek fantasztikusan játszottak, és dumáikat is elhittem. Általában a gyerekszínészeken szokott elbukni egy ilyen projekt, de itt remekül hozzák a Full Metal Jacket kiképzőtáborát, és kellemesen utálható figurává váltak, miközben valószínűleg mindenkiből kényelmetlen általános iskolai emlékeket csalogattak elő. A film végi ambiguitás is tetszett. Egy nagyon szépen működő, komor dráma ez. Keveredik benne a hierarchia, szexualitás, feszültség és a gyermeki miszticizmus.
The Plague
