A szilánkok

Nálam erősen betalált Bret Easton Ellis története, főleg hogy ezzel a 80-as évekhez visszanyúlt, és még inkább fiatalkorom egyik nagy lélekölő filmjéhez, a Less than Zeróhoz. Ahogy többször is elhangzott a film címe eme sorozatban, nem akartam hinni ... Többa fülemnek... ez most komoly, tényleg erről az alkotásról van szó? Ami akkoriban még kérdéses és nehéz menet volt, ma már kultfilmnek számít. A motelszobás jelenet... huhh... mint anno Robert Downey-val, felidéződött bennem az az igencsak erős jelenet. És elnézést, ha most kitérek erre, de nem tudok elmenni amellett, hogy a mára már korosodó színészek, modellek a mai korból mintha visszamentek volna az időben, és fiatalkori mivoltukat vonultatnák föl. A fiatal Cindy Crawford (igen, tudom, a lánya a valóságban), a fiatal John Enos III (pedig Richard Gere az apja, de csöpp hasonlóság sincs), aztán a fiatal Harvey Keitel/Hugh Jackman egyvelege. Elképesztő hasonlóságok! Ryan Murphy látványvilága, stílusa pedig olyan szinten remekel itt is, hogy az ember szemének gyönyörködtető. Sajnáltam, hogy ez az 1 évad van még csak, és elvileg 3 évadot terveztek a könyv alapján, de állítólag a 2. évad is még csak "beszédtéma", mert még nem tudják a siker és bevétel pontosságát, hogy lesz-e folytatás. Én bízom benne, hogy igenis lesz, mert izgalmas, látványos, provokatív. Utólag megjegyezvén: attól az Andy Warhol-hasonmástól a félelem, hidegrázás kerülgetett... brrrr!

(Az eddig megjelent első 4 rész alapján.) A Szilánkok egy nagyon erős, hangulatos pszichológiai thriller. Az egyik legjobb benne a nyolcvanas évek Los Angelesének világa: kívülről csillogó és napfényes, közben végig ott van mögötte valami nyomasztó é... Többs baljós. Nem egy szokványos sorozatgyilkosos történet, inkább a megszállottság, a féltékenység, a szexualitás és az erőszak keverékére épít. Látványra, hangulatra és történetvezetésre is nagyon erős.