gabor

Korrekt thriller, egyszernézős
Jól keveri a szálakat, sokáig nem egyértelmű, ki a rosszfiú, és ez kifejezetten tetszett. Később átmegy egy túlélő-thriller jellegű történetbe, ami szintén működik, és nem esik szét. A színészek összességében jók, nem gagyi, végignézhető és leköt, de nem hagy mély nyomot. Egyszer jó élmény volt, újranézni viszont nem igazán – nagyjából 3/5 csillagos sorozat.

Erős pszichológiai thriller, sietős lezárással
Feszes tempójú, érzelmileg intenzív thriller, amely ügyesen játszik a múlt és jelen váltakozásával. A két főszereplő közti dinamika hiteles és végig erős feszültséget teremt. A történet nem pusztán krimi: a bizalom, a titkok és a torzult intimitás rétegei adják az igazi súlyát. Bár a hangulat és a pszichológiai vonal működik, az ügy konkrét feltárása a végére kissé elsietetté válik. A nyomozók szerepe és munkája kevésbé kidolgozott, így a lezárás nem üt akkorát, mint maga az odavezető út.

Végén a csavar...
A Netflix "Minden történetnek két oldala van" sorozata már az első részével megfogott, rögtön látszik, hogy nem egy összecsapott darab. Kellemes meglepetés volt, főleg egy Harlan Coben-féle sablonhoz képest, ahol sokszor már az első félórában érezni, hogy végig ugyanaz a ZS-kategóriás szint marad. Itt viszont jók a szereplők, fokozatosan bontakozik ki a történet, egyre mélyebb betekintést kapunk a karakterek hétköznapjaiba, majd jönnek a csavarok — és még egy csavar. Végig lekötött, élveztem, és tényleg szórakoztató volt.

Meglepetésfilm
A Predator: Halálbolygó igazi meglepetés volt számomra. A „Préda” (korábbi Predator-film) egyáltalán nem érintett meg, ezzel szemben ez most nagyon betalált. Kifejezetten tetszett, hogy finoman kapcsolódik az Alien: Earth sorozathoz a Weyland–Yutani cég révén, ami plusz mélységet ad az univerzumnak. Akciófilmnek kifejezetten erős: pörgős, látványos, jól működő, egyszerű poénokkal, és egyetlen unalmas perce sincs. Összességében remek sci-fi akció, aki könnyed, de ütős kikapcsolódásra vágyik ebben a műfajban, biztosan nem fog csalódni.

Jobban tetszett, mint vártam.
A ’82-es változatot talán sosem láttam, a 2010-es filmet viszont maximum kétszer, de összességében lekötött. Nem nevezném kultfilmnek, mégis egész izgalmas volt. A szereplőket nem igazán tudom kritizálni, mert a rendezés nem adott lehetőséget arra, hogy valódi karakterekké váljanak. Ennek ellenére ajánlom a filmet: kiválóan lehet rá popcornnal lazulni, és garantáltan leköt.