Ez nagyon szürke lett. Az In the Grey számomra nagy csalódás lett: a remek színészek sem tudták elhitetni velem ezeket a túltolt és hiteltelen akciójeleneteket. Guy Ritchie jellegzetes történetmesélése ezúttal már egyáltalán nem ütött akkorát, inkább önismétlőnek és erőltetettnek hatott. Látványosnak szánt, de üres és felejthető film, ami messze elmarad attól, amit ettől a rendezőtől vártam.
Ennél találsz jobbat is. Az utolsó ház tipikusan az a film, amelynek az alapötlete sokkal jobb, mint maga a megvalósítás. Az elején még van benne némi feszültség és rejtély, de ahogy halad előre, egyre több a logikátlan húzás és az erőltetett megoldás. A végére már inkább csak vártam, hogy legyen vége, mert a történet teljesen elvesztette azt a lendületet, amivel elindult. Nem nézhetetlen, de sajnos egy középszerű, gyorsan felejthető Netflix-thriller lett belőle.
Nem mestermű, de szórakoztató Nem egy világmegváltó sorozat, de valahogy mégis nagyon könnyű ráfüggni. Elkezded nézni, és mire észbe kapsz, már megint lepörgött egy rész. Van benne valami beteg, izgalmas és kellően kiszámíthatatlan, ami végig fenntartja a figyelmet. Néha a karakterek és a történet is elég meredek, de szerintem pont ettől működik igazán jól.
Újra elmerülni Bret Easton Ellis sötét világában (Az eddig megjelent első 4 rész alapján.) A Szilánkok egy nagyon erős, hangulatos pszichológiai thriller. Az egyik legjobb benne a nyolcvanas évek Los Angelesének világa: kívülről csillogó és napfényes, közben végig ott van mögötte valami nyomasztó és baljós. Nem egy szokványos sorozatgyilkosos történet, inkább a megszállottság, a féltékenység, a szexualitás és az erőszak keverékére épít. Látványra, hangulatra és történetvezetésre is nagyon erős.
Erős főhős, közepes történet Milly Alcock szerintem telitalálat Supergirlként. Nagyon hiteles, egyszerre erős és emberi, ezért könnyű vele együttérezni. Gyakorlatilag ő viszi a hátán az egész filmet, és miatta végig érdekes marad. Maga a történet nem hibátlan, de az érzelmesebb megközelítés és a jó főszereplő miatt érdemes megnézni.
A film, ami nem enged el a stáblista után Számomra a film legnagyobb erőssége nem is a történet vagy a fordulatok voltak, hanem az a morális feladvány, amit a néző elé tesz. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy én mit tennék a szereplők helyében, és vajon létezik-e egyáltalán jó döntés. Ez az a fajta film, ami nem ér véget a stáblistával, mert utána még órákig vagy napokig lehet róla beszélgetni. Ami igazán érdekessé teszi, hogy pontosan akkor kezd igazán működni, amikor már nem számítasz rá. Egyszer csak beszippant, odaláncol a képernyő elé, és onnantól nem tudsz szabadulni attól a morális kérdéstől, amit feltesz neked. Nem egy tipikus romantikus film, sokkal inkább egy olyan történet, ami a kapcsolat mögött meghúzódó döntéseket, k... több»
Humor, horror és misztikum tökéletes egyensúlyban Régen nem daráltam le egy sorozatot ennyire gyorsan, mint a Widow's Bay-t, teljesen beszippantott az első résztől. Imádtam, ahogy a minőségi történet, a zseniális humor és a folyamatos misztikum tökéletesen működik együtt. A horrorfaktor nálam majdnem tökéletes volt: nem az a fajta, amitől hetekig nem alszom, de végig feszült, hangulatos és több helyen meglepően bevállalós. Számomra egyértelműen az elmúlt évek egyik legjobb és legszórakoztatóbb sorozata.
Nem hibátlan, de szívhez szóló történet a második esélyekről A Reminders of Him - Emlékek róla egy érzelmes, néha kicsit túlzottan melodramatikus film a megbocsátásról és a második esélyekről. A történet ereje leginkább Kenna és a lánya kapcsolatában rejlik, ami sok jelenetben őszintén megható. Maika Monroe alakítása kiemelkedik, mert hitelesen adja vissza a bűntudat és az újrakezdés súlyát. A romantikus szál nem mindenkinél működik egyformán, de fokozatosan érzelmileg egyre erősebb lesz. Összességében egy nem tökéletes, de szívhez szóló film, ami inkább érzésekre, mint fordulatokra épít.
Nem egy Csillagok között, de mégis oda repített A Hail Mary-küldetés számomra egy nagyon szerethető és meglepően szívmelengető sci-fi lett. Ryan Gosling eleinte egyáltalán nem illett bele a film világába nekem, túl „Ryan Gosling-os” volt az egész karakter, de ahogy haladt előre a történet, teljesen befogadta az agyam és végül nagyon meg tudtam szeretni. A film legerősebb része egyértelműen Grace és Rocky kapcsolata volt, ritkán látni ennyire aranyos és őszinte barátságot sci-fiben. Imádtam, hogy a film nem akart folyamatosan komoly és sötét lenni, hanem mert vicces lenni és emberi is maradt közben. A látvány gyönyörű volt, az egésznek pedig volt egy nagyon optimista hangulata, ami sok mai sci-fiből hiányzik. Nem tökéletes film, de számomr... több»
Meglepően addiktív és nagyon jól megírt sorozat Szerintem a Your Friends & Neighbors egy nagyon jól összerakott sorozat lett. Az egésznek van egy laza, mégis feszült hangulata, ami miatt könnyű ráfüggni. Jon Hamm szerintem nagyon jó a főszerepben, végig érdekes és hiteles a karaktere. Ami még nagyon tetszett, hogy a párbeszédek természetesek és sokszor elég viccesek is, de közben komolyabb dolgokról is szól a sorozat. Jól bemutatja ezt a gazdag, tökéletesnek tűnő életet, ami valójában tele van problémákkal. A mellékszereplők is jók, működik a kémia a karakterek között, emiatt az egész sokkal életszerűbb. Nekem az is pozitív volt, hogy egy percig sem lett unalmas, mindig történt valami, ami miatt érdekelt a következő rész is.
Meglepően addiktív és nagyon jól megírt sorozat Nagyon jól összerakott sorozat lett. Az egésznek van egy laza, mégis feszült hangulata, ami miatt könnyű ráfüggni. Jon Hamm szerintem nagyon jó a főszerepben, végig érdekes és hiteles a karaktere. Ami még nagyon tetszett, hogy a párbeszédek természetesek és sokszor elég viccesek is, de közben komolyabb dolgokról is szól a sorozat. Jól bemutatja ezt a gazdag, tökéletesnek tűnő életet, ami valójában tele van problémákkal. A mellékszereplők is jók, működik a kémia a karakterek között, emiatt az egész sokkal életszerűbb. Nekem az is pozitív volt, hogy egy percig sem lett unalmas, mindig történt valami, ami miatt érdekelt a következő rész is.
Egy izgalmas krimisorozat, ami gyorsan beszippant Nagyon szeretem a jó krimi- és nyomozós sorozatokat, és számomra a Scarpetta sorozat nagyon pozitív meglepetés volt. A történet végig izgalmas, tele van feszültséggel és érdekes nyomozással, ráadásul a karakterek is nagyon jól vannak megírva. A hangulata kicsit a True Detective színvonalát idézi, ami szerintem az egyik legjobb nyomozós sorozat. Már az első évad után egyértelmű lett számomra, hogy ez a sorozat a kedvenceim közé került.
Korrekt thriller, egyszernézős Jól keveri a szálakat, sokáig nem egyértelmű, ki a rosszfiú, és ez kifejezetten tetszett. Később átmegy egy túlélő-thriller jellegű történetbe, ami szintén működik, és nem esik szét. A színészek összességében jók, nem gagyi, végignézhető és leköt, de nem hagy mély nyomot. Egyszer jó élmény volt, újranézni viszont nem igazán – nagyjából 3/5 csillagos sorozat.
Erős pszichológiai thriller, sietős lezárással Feszes tempójú, érzelmileg intenzív thriller, amely ügyesen játszik a múlt és jelen váltakozásával. A két főszereplő közti dinamika hiteles és végig erős feszültséget teremt. A történet nem pusztán krimi: a bizalom, a titkok és a torzult intimitás rétegei adják az igazi súlyát. Bár a hangulat és a pszichológiai vonal működik, az ügy konkrét feltárása a végére kissé elsietetté válik. A nyomozók szerepe és munkája kevésbé kidolgozott, így a lezárás nem üt akkorát, mint maga az odavezető út.
Végén a csavar... A Netflix "Minden történetnek két oldala van" sorozata már az első részével megfogott, rögtön látszik, hogy nem egy összecsapott darab. Kellemes meglepetés volt, főleg egy Harlan Coben-féle sablonhoz képest, ahol sokszor már az első félórában érezni, hogy végig ugyanaz a ZS-kategóriás szint marad. Itt viszont jók a szereplők, fokozatosan bontakozik ki a történet, egyre mélyebb betekintést kapunk a karakterek hétköznapjaiba, majd jönnek a csavarok — és még egy csavar. Végig lekötött, élveztem, és tényleg szórakoztató volt.
Meglepetésfilm A Predator: Halálbolygó igazi meglepetés volt számomra. A „Préda” (korábbi Predator-film) egyáltalán nem érintett meg, ezzel szemben ez most nagyon betalált. Kifejezetten tetszett, hogy finoman kapcsolódik az Alien: Earth sorozathoz a Weyland–Yutani cég révén, ami plusz mélységet ad az univerzumnak. Akciófilmnek kifejezetten erős: pörgős, látványos, jól működő, egyszerű poénokkal, és egyetlen unalmas perce sincs. Összességében remek sci-fi akció, aki könnyed, de ütős kikapcsolódásra vágyik ebben a műfajban, biztosan nem fog csalódni.
Jobban tetszett, mint vártam. A ’82-es változatot talán sosem láttam, a 2010-es filmet viszont maximum kétszer, de összességében lekötött. Nem nevezném kultfilmnek, mégis egész izgalmas volt. A szereplőket nem igazán tudom kritizálni, mert a rendezés nem adott lehetőséget arra, hogy valódi karakterekké váljanak. Ennek ellenére ajánlom a filmet: kiválóan lehet rá popcornnal lazulni, és garantáltan leköt.
61 Szürke zóna (2026)
Az In the Grey számomra nagy csalódás lett: a remek színészek sem tudták elhitetni velem ezeket a túltolt és hiteltelen akciójeleneteket. Guy Ritchie jellegzetes történetmesélése ezúttal már egyáltalán nem ütött akkorát, inkább önismétlőnek és erőltetettnek hatott. Látványosnak szánt, de üres és felejthető film, ami messze elmarad attól, amit ettől a rendezőtől vártam.