Jó ötlet, de nem elég félelmetes Érdekes ötlet a Péntek 13. történetének kibővítése, és a sorozat hangulata jól idézi a klasszikus horrorokat. A véres jelenetekből sincs hiány, de a feszültség nem mindig működik úgy, ahogy várnám. Néha kiszámíthatóvá válik, és hiányzik belőle az a nyomasztó légkör, amitől igazán emlékezetes lehetne egy horror. Összességében a műfaj rajongóinak érdemes lehet megnézni, de nálam nem lett kiemelkedő sorozat.
..egy igazán jó történet Nagyon tetszett a film, főleg azért, mert nemcsak az Everest megmászására koncentrál, hanem Tenzing Norgay történetét is jól bemutatja. A hegymászós jelenetek látványosak, és végig érezni lehet a veszélyt, főleg a film második felében. Tetszett, hogy komolyabb és lassabb hangulatú, nem egy tipikus akciófilm. Genden Phuntsok szerintem nagyon jó Tenzing szerepében, Tom Hiddleston pedig szintén hozza, amit kell. Aki szereti az igaz történeten alapuló, látványos és komolyabb filmeket, annak szerintem érdemes megnéznie.
Végre egy igazán ütős Carrie-adaptáció Láttam az összes Carrie-adaptációt, de nekem eddig ez jött be a legjobban, messze. Nagyon tetszik, ahogy a történetet alakítják, és a csavarok is kifejezetten jól működnek, többször sikerült meglepniük. Végre egy olyan feldolgozás, ami nem csak újra elmeséli ugyanazt a sztorit, hanem hozzá is tud tenni valami újat. Nálam ez eddig toronymagasan a legjobb Carrie-adaptáció.
Beszippant, erős, nyomasztó Nagyon bejött az Unabomber. A film legnagyobb ereje szerintem a nyomasztó, feszült hangulat és az, ahogy a történet lassan próbálja feltárni, mi vezetett Ted Kaczynski átalakulásához. Jacob Tremblay és Russell Crowe is nagyon erős benne, a köztük lévő jelenetek pedig kifejezetten intenzívek. A két idősík érdekes módon egész jól működik, és végig fenntartja a kíváncsiságot, hogy hova fog kifutni a történet. Nem egy klasszikus true crime feldolgozás, inkább egy sötét, pszichológiai thriller, ami után még egy darabig lehet gondolkodni rajta. Egyetlen dolog zavart: egyszer csak vége lett, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy már ott tartunk.
Ilyet még tényleg nem láttam Erre a sztorira biztosan nem számítottam. A Pluribus története annyira különleges és kiszámíthatatlan, hogy őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen alapötlet ennyire jól fog működni. Ráadásul eddig még nem igazán láttam hasonlót, ami csak még érdekesebbé teszi az egészet. Nagyon jó a hangulata, folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot, és az egyik legnagyobb erőssége, hogy úgy tud újat mutatni, hogy közben nem érződik erőltetettnek.
Minden szálon működik Nagyon vicces, nagyon jó, és meglepően szerethető. A Widow's Bay egyik legnagyobb erőssége, hogy nem csak a fő szál működik: a mellékszereplők külön történetei is annyira jók, hogy sokszor önállóan is elvinnének egy epizódot. A humor pedig egyszerűen fenomenális, remekül egyensúlyoz a helyzetkomikum és az abszurdabb poénok között, miközben a karakterek végig működnek. Ritka az ilyen vígjáték, ahol szinte minden mellékszálnak van értelme, és közben folyamatosan lehet rajta nevetni.
Több vér, mint félelem. Az alapsztori ebben a kategóriában még elfogadható lenne, de a kivitelezés sajnos nem az igazi. A film inkább egy vérengzős, trancsírozós mészárlássá válik, mintsem valóban félelmetes horrorrá, nálam pedig egyszer sem sikerült elérnie, hogy igazán féljek. A mellékkarakterek közül egyet sem tudtam megkedvelni, ráadásul sokszor azt sem tudtam eldönteni, ki a jó és ki a rossz. Az egész egy nagy katyvasznak érződött, ahol a brutalitás próbálja pótolni a feszültséget és a valódi horrort. Néhány ötlet működhetett volna, de összességében nekem ez inkább csalódás lett.
Jó film, érdekes élet. Nem vagyok különösebben Tolkien-rajongó, láttam A hobbitot és A gyűrűk ura-filmeket is, de inkább csak elismerem, hogy jó filmek – ezért is lepett meg, mennyire magával ragadott Tolkien élettörténete. A film nagyon jól mutatja be, honnan merített ihletet, és hogyan formálták az életének fontos eseményei azt a világot, amit később megalkotott. Kifejezetten érdekes látni, hogy a személyes élményei, barátságai és veszteségei hogyan köszönnek vissza a műveiben. Összességében egy hangulatos, érzelmes és érdekes életrajzi film, ami szerintem azok számára is működik, akik nem Tolkien-fanatikusok.
Épphogy nem esik a Zs-kategóriába A Pszichokiller sajnos számomra elég nagy csalódás, a történet lassú és hamar elveszíti az érdeklődést. A karakterek kidolgozatlanok, a feszültség pedig ritkán működik igazán, így a sorozat inkább unalmas, mint izgalmas. Összességében egy kihagyható krimi, ami sokkal többet ígér, mint amennyit végül ad.
Könnyed, pörgős, szórakoztató. Nagyon szórakoztató film, végig lekötött, és a Ryan Reynolds–Kenneth Branagh páros is remekül működik, mindketten azt hozzák, amit vártam tőlük. Egy könnyed, pörgős és szerethető akciófilm, amit simán ajánlok egy jó kis esti mozinak.
Ez nagyon szürke lett. Az In the Grey számomra nagy csalódás lett: a remek színészek sem tudták elhitetni velem ezeket a túltolt és hiteltelen akciójeleneteket. Guy Ritchie jellegzetes történetmesélése ezúttal már egyáltalán nem ütött akkorát, inkább önismétlőnek és erőltetettnek hatott. Látványosnak szánt, de üres és felejthető film, ami messze elmarad attól, amit ettől a rendezőtől vártam.
Ennél találsz jobbat is. Az utolsó ház tipikusan az a film, amelynek az alapötlete sokkal jobb, mint maga a megvalósítás. Az elején még van benne némi feszültség és rejtély, de ahogy halad előre, egyre több a logikátlan húzás és az erőltetett megoldás. A végére már inkább csak vártam, hogy legyen vége, mert a történet teljesen elvesztette azt a lendületet, amivel elindult. Nem nézhetetlen, de sajnos egy középszerű, gyorsan felejthető Netflix-thriller lett belőle.
Nem mestermű, de szórakoztató Nem egy világmegváltó sorozat, de valahogy mégis nagyon könnyű ráfüggni. Elkezded nézni, és mire észbe kapsz, már megint lepörgött egy rész. Van benne valami beteg, izgalmas és kellően kiszámíthatatlan, ami végig fenntartja a figyelmet. Néha a karakterek és a történet is elég meredek, de szerintem pont ettől működik igazán jól.
Újra elmerülni Bret Easton Ellis sötét világában (Az eddig megjelent első 4 rész alapján.) A Szilánkok egy nagyon erős, hangulatos pszichológiai thriller. Az egyik legjobb benne a nyolcvanas évek Los Angelesének világa: kívülről csillogó és napfényes, közben végig ott van mögötte valami nyomasztó és baljós. Nem egy szokványos sorozatgyilkosos történet, inkább a megszállottság, a féltékenység, a szexualitás és az erőszak keverékére épít. Látványra, hangulatra és történetvezetésre is nagyon erős.
Erős főhős, közepes történet Milly Alcock szerintem telitalálat Supergirlként. Nagyon hiteles, egyszerre erős és emberi, ezért könnyű vele együttérezni. Gyakorlatilag ő viszi a hátán az egész filmet, és miatta végig érdekes marad. Maga a történet nem hibátlan, de az érzelmesebb megközelítés és a jó főszereplő miatt érdemes megnézni.
A film, ami nem enged el a stáblista után Számomra a film legnagyobb erőssége nem is a történet vagy a fordulatok voltak, hanem az a morális feladvány, amit a néző elé tesz. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy én mit tennék a szereplők helyében, és vajon létezik-e egyáltalán jó döntés. Ez az a fajta film, ami nem ér véget a stáblistával, mert utána még órákig vagy napokig lehet róla beszélgetni. Ami igazán érdekessé teszi, hogy pontosan akkor kezd igazán működni, amikor már nem számítasz rá. Egyszer csak beszippant, odaláncol a képernyő elé, és onnantól nem tudsz szabadulni attól a morális kérdéstől, amit feltesz neked. Nem egy tipikus romantikus film, sokkal inkább egy olyan történet, ami a kapcsolat mögött meghúzódó döntéseket, k... több»
Humor, horror és misztikum tökéletes egyensúlyban Régen nem daráltam le egy sorozatot ennyire gyorsan, mint a Widow's Bay-t, teljesen beszippantott az első résztől. Imádtam, ahogy a minőségi történet, a zseniális humor és a folyamatos misztikum tökéletesen működik együtt. A horrorfaktor nálam majdnem tökéletes volt: nem az a fajta, amitől hetekig nem alszom, de végig feszült, hangulatos és több helyen meglepően bevállalós. Számomra egyértelműen az elmúlt évek egyik legjobb és legszórakoztatóbb sorozata.
Nem hibátlan, de szívhez szóló történet a második esélyekről A Reminders of Him - Emlékek róla egy érzelmes, néha kicsit túlzottan melodramatikus film a megbocsátásról és a második esélyekről. A történet ereje leginkább Kenna és a lánya kapcsolatában rejlik, ami sok jelenetben őszintén megható. Maika Monroe alakítása kiemelkedik, mert hitelesen adja vissza a bűntudat és az újrakezdés súlyát. A romantikus szál nem mindenkinél működik egyformán, de fokozatosan érzelmileg egyre erősebb lesz. Összességében egy nem tökéletes, de szívhez szóló film, ami inkább érzésekre, mint fordulatokra épít.
Nem egy Csillagok között, de mégis oda repített A Hail Mary-küldetés számomra egy nagyon szerethető és meglepően szívmelengető sci-fi lett. Ryan Gosling eleinte egyáltalán nem illett bele a film világába nekem, túl „Ryan Gosling-os” volt az egész karakter, de ahogy haladt előre a történet, teljesen befogadta az agyam és végül nagyon meg tudtam szeretni. A film legerősebb része egyértelműen Grace és Rocky kapcsolata volt, ritkán látni ennyire aranyos és őszinte barátságot sci-fiben. Imádtam, hogy a film nem akart folyamatosan komoly és sötét lenni, hanem mert vicces lenni és emberi is maradt közben. A látvány gyönyörű volt, az egésznek pedig volt egy nagyon optimista hangulata, ami sok mai sci-fiből hiányzik. Nem tökéletes film, de számomr... több»
Meglepően addiktív és nagyon jól megírt sorozat Szerintem a Your Friends & Neighbors egy nagyon jól összerakott sorozat lett. Az egésznek van egy laza, mégis feszült hangulata, ami miatt könnyű ráfüggni. Jon Hamm szerintem nagyon jó a főszerepben, végig érdekes és hiteles a karaktere. Ami még nagyon tetszett, hogy a párbeszédek természetesek és sokszor elég viccesek is, de közben komolyabb dolgokról is szól a sorozat. Jól bemutatja ezt a gazdag, tökéletesnek tűnő életet, ami valójában tele van problémákkal. A mellékszereplők is jók, működik a kémia a karakterek között, emiatt az egész sokkal életszerűbb. Nekem az is pozitív volt, hogy egy percig sem lett unalmas, mindig történt valami, ami miatt érdekelt a következő rész is.
55 Crystal Lake (2026)
Érdekes ötlet a Péntek 13. történetének kibővítése, és a sorozat hangulata jól idézi a klasszikus horrorokat. A véres jelenetekből sincs hiány, de a feszültség nem mindig működik úgy, ahogy várnám. Néha kiszámíthatóvá válik, és hiányzik belőle az a nyomasztó légkör, amitől igazán emlékezetes lehetne egy horror. Összességében a műfaj rajongóinak érdemes lehet megnézni, de nálam nem lett kiemelkedő sorozat.