Trezor (2018)

Nagyon erőltetett ötlet, hogy a 20 évre elítélt Beck a marxizmus-leninizmus klasszikusainak tanulmányozásával tölti börtönéveit. Az meg különösen bornírt elképzelés, hogy egy párbeszéd során közli: „Én sírtam Sztálin halálakor”. Láttam ugyan filmfelvételeket a zokogva gyászoló tömegről, de ugyanezt elhitetni egy igazságtalanul elítélt rabról merő írói túlkapás.

Menetrend szerint megérkezett a túlságosan is favorizált Köbli Norbert forgatókönyve alapján készített legújabb TV-film, amely a szokásosnál valamivel jobb, de akármennyire erőlködik is a közepesnél jobbat nálam nem tudott elérni. Állítólag megtörtént események adták az alapot, lehet, hogy ez valóságos állítás. Közhely, hogy az Élet produkálja a leghihetetlenebb körülményeket, de ettől még nem lett felejthetetlen a képernyőre szánt változat. Fordítsunk egy kis figyelmet a Beck Jánosnak nevezett egyik főhősre, akit a már vízcsapból is folyó Anger Zsolt alakított. Lakatos, immár a „szakma középkorú mestere”, igazságtalanul 20 évre ítélték el egy olyan gyilkosságért, amelyet nem ő, hanem az ÁVÓ-s Honti Kálmán követett el. Végre Scherer Péter irritáló hangjának megfelelően negatív karaktert játszott el. A BM trezorjának a kódja és kulcsai az ’56-os események zűrzavarában elvesztek, a ruszkik hiába lövik a megszokott módon agyba-főbe, a hatalmas páncélajtónak meg sem kottyan. A problémát csak a Szegeden bebörtönzött Beck képes megoldani, aki seperc alatt meg is birkózik a feladattal. Nekem feltétel nélkül a kísérőzene és a „szmokingos”-t játszó Tasnádi Bence alakítása tetszett.

Szeretem a jó magyar filmeket és ez jó volt, tehát szeretem. Reméltem, hogy a Vizsga című film elindít egy folyamatot és ebben a témakörben még készülnek hasonlóan jó filmeket, és ez az volt.