Trezor (2018)

Szokatlanul rövid, mégis meglehetősen tartalmas film. A színészcsapat számomra tetszetős volt. Kissé meglepetés, hogy Scherer Péter most nem egy tőle megszokott, vidámabb szerepben bukkan fel. Bár ahogyan a feletteseivel jópofizik, az egy kicsit komikus. A történet fordulatos és érdekes. Abban egyet kell értenem Bertoval, hogy a főszereplő már-már túl kommunista, ennek ellenére milyen könnyen „megtér”, mikor egy idegen elmeséli a dolgokat. Ráadásul elég klisés, hogy az ártatlanul börtönbe zárt fickó az egyetlen megoldás. Nekem ezektől függetlenül tetszett, a történet jó volt, a csavarok (bár kicsit kiszámíthatók) hatásosak voltak.

Nagyon erőltetett ötlet, hogy a 20 évre elítélt Beck a marxizmus-leninizmus klasszikusainak tanulmányozásával tölti börtönéveit. Az meg különösen bornírt elképzelés, hogy egy párbeszéd során közli: „Én sírtam Sztálin halálakor”. Láttam ugyan filmfelvételeket a zokogva gyászoló tömegről, de ugyanezt elhitetni egy igazságtalanul elítélt rabról merő írói túlkapás.

Menetrend szerint megérkezett a túlságosan is favorizált Köbli Norbert forgatókönyve alapján készített legújabb TV-film, amely a szokásosnál valamivel jobb, de akármennyire erőlködik is a közepesnél jobbat nálam nem tudott elérni. Állítólag megtörtént események adták az alapot, lehet, hogy ez valóságos állítás. Közhely, hogy az Élet produkálja a leghihetetlenebb körülményeket, de ettől még nem lett felejthetetlen a képernyőre szánt változat. Fordítsunk egy kis figyelmet a Beck Jánosnak nevezett egyik főhősre, akit a már vízcsapból is folyó Anger Zsolt alakított. Lakatos, immár a „szakma középkorú mestere”, igazságtalanul 20 évre ítélték el egy olyan gyilkosságért, amelyet nem ő, hanem az ÁVÓ-s Honti Kálmán követett el. Végre Scherer Péter irritáló hangjának megfelelően negatív karaktert játszott el. A BM trezorjának a kódja és kulcsai az ’56-os események zűrzavarában elvesztek, a ruszkik hiába lövik a megszokott módon agyba-főbe, a hatalmas páncélajtónak meg sem kottyan. A problémát csak a Szegeden bebörtönzött Beck képes megoldani, aki seperc alatt meg is birkózik a feladattal. Nekem feltétel nélkül a kísérőzene és a „szmokingos”-t játszó Tasnádi Bence alakítása tetszett.

Szeretem a jó magyar filmeket és ez jó volt, tehát szeretem. Reméltem, hogy a Vizsga című film elindít egy folyamatot és ebben a témakörben még készülnek hasonlóan jó filmeket, és ez az volt.

Alapvetően nem rossz film. Maga a történet sem rossz. Leköti a nézőt, nem egy akciófilm, de vannak benne fordulatok, nem volt unalmas. A történelmi kor adott, az eszméhez való ragaszkodás, az amit és ahogyan bemutat a rendszerből szerintem teljesen jó. A szereplők jól hozzák a karaktereket.