Az Egyes nők a Wendy és Lucy mellett a rendezőnő legszebb és legszomorúbb filmje, de egyben a legtöbb türelmet igénylő is. Hiába játszanak benne filmsztárok, Reichardt érzékeny kamerája előtt mindenki átlagemberré vedlik vissza. A rendező nem ítélkezik, és nem irányítja a figyelmet, csak hagyja, hogy átéljük ezeket a kisszerűnek tűnő, mindennapi krízis- és döntéshelyzeteket. Az Egyes nőket egyszerűen jó nézni, jó vele együtt létezni, és elmerülni az olvadozó, őszi melankóliájában. Több
Habár a patikamérlegen mért összetevőknek és a filmet belengő egyedi atmoszférának köszönhetően megvan a maga bája, amit ha sikerül átvennie a nézőnek már a kezdetekkor, egyáltalán nem kizárt a pozitív véleményalkotás, de ez minden bizonnyal nem a többséget fogja jelenteni.
5.5/10 Több
