Liv Johanne Ullmann, „a norvég angyal”, 1938-ban született Japánban. Élt Tokióban, Kanadában, New Yorkban és Oslóban is. Színész, filmrendező, aki kulturális és feminista ikonná nőtte ki magát.
Az ’50-es években debütált színpadon és mozivásznon. Ingmar Bergman 9 filmjében kapott főszerepet. Legismertebb alakításait a Persona (1966), Szenvedély (1969) és a Jelenetek egy házasságból (1974) című filmekben nyújtotta.
Bergmann múzsájaként összefonódtak köztük a szálak, 1966-ban született meg közös... TöbbLiv Johanne Ullmann, „a norvég angyal”, 1938-ban született Japánban. Élt Tokióban, Kanadában, New Yorkban és Oslóban is. Színész, filmrendező, aki kulturális és feminista ikonná nőtte ki magát.
Az ’50-es években debütált színpadon és mozivásznon. Ingmar Bergman 9 filmjében kapott főszerepet. Legismertebb alakításait a Persona (1966), Szenvedély (1969) és a Jelenetek egy házasságból (1974) című filmekben nyújtotta.
Bergmann múzsájaként összefonódtak köztük a szálak, 1966-ban született meg közös lányuk, Linn Ullmann, nemzetközileg elismert norvég írónő.
A ’70-es években szerepet kapott Anthony Harvey nagysikerű The Abdication (1974) és Richard Dembo a Veszélyes lépések (1985) című filmjeiben. További fontosabb filmjei: A híd túl messze van (1977), Kígyótojás (1977), Őszi szonáta (1978), Gaby: Egy csodálatos élet (1987) és a Jelenetek egy házasságból 2. - Saraband (2003).
Kétszer volt házas: 1960-65 között Gappe Stang-gal, 1985-től 1995-ig pedig Donald Saunders-szel alkotott egy párt.
Két önéletrajzi könyve jelent meg, Changing (Változások, 1977) és Choices (Választások, 1984) címmel.
Kétszer jelölték Oscar-díjra. Először a Új hazaban (1972) majd az Szemben önmagunkkal-ben (1976) nyújtott alakításaiért. Utóbbiért elnyerte a norvég, a New York-i és a Los Angeles-i filmkritikusok legjobb színésznőnek járó díját. Kétszer jelölték a színházi berkekben a legnagyobb elsimerésnek számító Tony-díjra: 1975-ben legjobb színésznőként Ibsen Nóra adaptációjának, másodjára Eugene O’Neill Ann Christie-jének főszerepéért. Ötször jelölték Golden Globe-ra a legjobb színésznő kategóriájában.
1984-ben a 34. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűritagja volt, 2002-ben pedig a Cannes-i filmfesztivál zsűri elnöke.
Rendezőként 1995-ben a Kristin Lavransdatter (1995) című filmmel debütált, melyet olyan alkotások követtek, mint az Négyszemközti beszélgetések (1996), a Hűtlenek (2000) és a Julie kisasszony (2014).
2006-ban narrátora volt a The Danish Poet című kanadai-norvég produkciónak, ami 2007-ben megkapta a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat. 2008 ő volt a 30. Moszkvai nemzetközi filmfesztivál zsűri elnöke. 2012-ben a szingapúri Nemzetközi Indiai Filmakadémia Díjátadóján életműdíjat nyert, és bemutatta az Ingmar Bergmannal való kapcsolatáról szóló filmjét.
A norvég, svéd és angol mellett több más európai nyelven is beszél. Az UNICEF jószolgálati követe.
(SódóGA)