Ráday Mihály

6

1942. június 11-én született Budapesten. Operatőr, színész és politikus, országgyűlési képviselő. Apja Ráday Mihály színművész, édesanyja Ferda Erzsébet Magdolna (Ferda Manyi). Tanulmányait az ELTE-n és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte.

Hűséges típus, hiszen 1968 óta a Magyar Televízióban dolgozik. Tíz évvel azt követően, hogy munkába állt, elkezdte híres műsorát, az Unokáink sem fogják látnit. Sajnos a televízió 2010-ben különösebb indoklás nélkül levette műsoráról a sorozatot.

Többedmagával megalapította a Budapesti Városvédő Egyesületet (akkoriban persze politikai nyomásra Városszépítő Egyesület volt a neve), majd 1986-ban ezen felbuzdulva újabb projektbe fogott bele, barátaival, ismerőseivel létrehozta a Város- és Faluvédők Szövetségét, nem sokkal később pedig a Nemzeti Panteon Alapítványt is. A Podmaniczky téren álló Kő Pál szobrot is ő harcolta ki az akkori város vezetéstől. Eközben operatőrként rengeteg televíziós műsorban letette a névjegyét (Bánk Bán 1987, Dada 1987, Holnapra a világ 1990).

A politikával is foglalkozó Ráday 1990–1994 között az SZDSZ színeiben országgyűlési képviselő volt, emellett tizenhét éven át tagja a Fővárosi Közgyűlésnek. Nagyon nagy szerepe volt a helyi értékvédelmi rendelet és az ezekhez tartozó helyreállításokhoz szükséges pályázati rendszer kidolgozásában. Tagja a Nagy Budapesti Törzsasztalnak.

Nagyobb kaliberű munkái közé tartozik a Lánchíd és az Alagút címereinek cseréje, továbbá az Andrássy út kandelábereinek indokolt cseréje, Róth Miksa egykori háza emlékmúzeummá alakítása. Ő kezdeményezte a Centrál kávéház és a Gresham-palota felújítását is.

Felesége Ruttka Andrea textilművész, három gyermekük született. Kitüntetései: Balázs Béla-díj, Podmaniczky-díj, Kossuth-díj, Akadémiai Újságíró-díj, Táncsics Mihály-díj, Hazám-díj.